Szeressük jobbá gyermekeinket!

Szeressük jobbá gyermekeinket!
Debrecen – Nem biztos, hogy mindig a szabályok, az előírások a jók; mindig létezik egy kiskapu, egy felsőbb törvény, mely felülír mindent, és ez a szeretet – ezzel kezdte gondolatait Böjte Csaba ferences rendi szerzetes egy múlt heti beszélgetésen, melynek témája a gyermekvédelem volt.

Az erdélyi szerzetes egy Európában egyedülálló tevékenységet végez immáron 18 éve; Romániában közel 2 ezer gyermeket nevel, körülbelül 60 településen, sajátos nevelési módszer alapján.

– Többezer éves hagyományra megy vissza a pedagógiám, mely a kereszténységhez kapcsolódik: a gyerekeket nem lehet jobbá verni, csak jobbá szeretni. Ennek szellemében működünk. A gyerekek naponta déltől kora estig napköziotthonos iskolaházakban vannak, de léteznek bentlakásos tanintézmények is, ahová ösztöndíjjal kerülhetnek.

Egy iskolaházi közösség körülbelül húsz fős; együtt kirándulnak, vásárolnak, kimennek a piacra, ház körüli munkákba segítenek, szőlőt-kertet gondoznak. Egyszóval az élet gyakorlati tevékenységeivel ismerkednek. Azt vallom, a kinti világra kell őket felkészíteni, hogy a jég hátán is megéljenek. Ne csak a száraz iskolai tananyagot verjük a fejükbe – válaszolta a barát Erdei Sándor, a megyei gyermekvédelmi szakszolgálat igazgatójának kérdésére.

– Romániában a kormány csak egy jelképes összeggel támogatja a nevelőszülőket, mégis vállalják. Szívből csinálják, nem pénzért. Ehhez én is hozzájárulok; megveszek egy házat és beköltöztetek egy szegény házaspárt 8-10 gyerekkel. Ha felnevelik őket, megöröklik a házat. 

A törlesztőrészletet a gyermekek iránti szeretettel, törődéssel fizetik – mesélt az atya a romániai helyzetről. Az otthonokba önként mennek a gyerekek, és az ott felnövők nagy része nem csak a középiskolát, de az egyetemet is elvégzi. – Nem tartom jónak, hogy szociális otthonokba zárjuk a gyerekeket, rácsokkal, fegyelemmel védjük őket.

Ha bizalmat adunk, azt meg is hálálják – ezt tapasztalatból mondom. Nálunk nincsenek zárt ajtók, és mégsem szökött még el senki – ecsetelte a pap, aki úgy vette észre, hogy manapság nem előny, ha valaki szociális otthonból jön. – Arra törekszem, hogy megértsék: bármit teszünk, az visszahat ránk; gondolataink, szavaink, cselekedeteink meghatároznak minket. Ha letesznek valamit az asztalra, az előbb-utóbb jutalmat szül, de ebben segíteni nekik senki nem tud – én sem. Ha megoldom helyettük a problémáikat, sosem tanulnak belőle.

Csak szurkolni tudok értük. A hiba abban van, hogy szülőként mindig meg akarjuk kímélni csemetéinket az erőfeszítésektől. Pedig ettől lesznek igazán erősek. A feladat elvégzése gazdagabbá tesz – a gyermekvédelemnek is ebbe az irányba kellene haladnia. Mindenképp lássa a példát, hova juthat; nem kell mindenkinek diplomát szerezni, kőművesekre is éppúgy szükség van – összegezte meglátásait Böjte Csaba.

K.A.

Szeretet törlesztésképpen








hirdetés