Szerep szerint

Szerep szerint
© Illusztráció: Getty Images
Nem, nem az induló színházi szezonról akarok elmélkedni. Inkább arról, hogy ugyebár tudjuk „színház az egész világ” és hogy a magunk módján színészek vagyunk benne, azaz, szerepeket játszunk aktuális szereposztás szerint. Réti János írása.

A családi házas mellékutcában a háziorvosomhoz igyekszem, vényt, azaz receptet kérni. Az utca napos oldalán haladok, verőfényben, miközben múlik a nyár… De, érdekes módon, minden ház előtt, vagy kétsaroknyi szakaszon idős emberek öregek álldogálnak, várnak, intézkednek, attól függően, melyiküknek, mire van lehetősége? Pár lépés, járkálás, igazítás, rendezgetés és minden történik, ahogy szokott. Néha szólnak egymáshoz néhány szót, de túlzásba nem viszik. Egyikükön házikabát van, a másikon melegítő, meg tornacipő és alig beszélnek. Persze a távolságok miatt, mert vannak, akik között 15-20 méternyi is van. Várakozás közben néha feldereng bennük a „bezzeg a mi időnkben” szindróma. Hogy milyenek voltak ők annak idején igazgatóként, elnökként, ügyvezetőként, a fiuk ballagásán? Milyen feladatai voltak, milyen döntéseket hozott, hogy felnéztek rájuk. Istenem. Szép volt, rég volt, igaz se volt talán. Mert most, megöregedvén azért felelősök a családban, hogy mindig, idejében ki legyen húzva szemét a járda szélére, mielőtt jönnek a szemétszállítók és miután elmentek dolguk végeztével, be legyen húzva a konténer az udvarra. Hétfő van. Vigyázni kell, nehogy a család még azt találja mondani, hogy már a szemetet sem lehet rábízni! Fia és menye dolgozni ment, az unokák iskolában vannak. A szemétügy és a hozzá tartozó felelősség rendben. Majd legközelebb újra sor kerül rá, amikor itt lesz az ideje.

– Réti János –

Címkék: ,


Sporthírek






hirdetés