Szerencse-szombat, árnyékokkal

Alighanem egyik legnézettebb műsora a köztelevíziónak – Duna – a „Szerencse-szombat”. Magam is ott ülök mindig a képernyő előtt s várom, hogy az álmodott öt szám az én szelvényem iker-másaival ejtsen ámulatba. Eddig még elmaradt ez a számomra mindenképpen történelmi nagytalálkozó, pedig néhány évtized van már a hátam mögött. Boda István írása.

Nem mondom, kettesem már volt. Amolyan szökőévnyi sűrűséggel, viszont ahhoz mégis csak medárdnyi szaporasággal, hogy meglocsolja a remény zöldjének a virágföldjét. Vagy szikárabb pontossággal, hogy minden héten leperkáljam a kétszázhuszonötöt. S miként látom, nem vagyok egyedül. mellém, mögém és körém könyökölnek azok a sorstársaim, akik velem együtt eljutottak a társadalmi ranglétrának arra a fokozatára, amely az „egyszerű emberek” sarzsiját varrja rá a váll-lapjukra. S olykor, sőt sokszor megdöbbennek, hogy milyen könnyedén dobnak oda három-négyezer forintot makacsul ragaszkodván illúziójukhoz, amely milliókról, sőt milliárdokról sző csalfa délibábot. S miközben ők keszegen ottmaradtak álmaik albérletében az “iparág” dagadtra hízik hétről-hétre lerótt önkéntes adományaiktól.

Megérdemlik hát, hogy minden szombat este az ő szenvedélyük előtt tisztelegjen az emlékműsor. Mozgékony műsorvezetőkkel, ügyes dramaturgiával, nagyrabecsült sztárvendégekkel. Természetesen ők adják a zenei aláfestést a virtuóz mozdulatművész arra inspirálva, hogy az énekszámokat helyettünk is értelmezzék. S ez igen csak okos dolog, hisz honi danászaink ma már leginkább az ének hivatalos anyanyelveként az angolt használják. Nyomják, fújják a szöveget helybéli foxtrottal, netán argentin tangóval színesítvén a mondottak lényegét. Van, aki saját egyéniségét nyomatékosítja és bohókás fejfedőjével hitelesíti eredetiségét, mások meg extrém ruházatuk formatervezett stílusváltozatában feszítenek így teremtvén meg együttesük laza összhangját. Távol álljon tőlem, hogy szemükre hányjam művészi kiteljesedésük eme lényegét, elvégre a Svédországba delegált magyar énekesünk is „Fredi”-ként van, mint itthoni győztes bejegyezve s az csak természetes, hogy könnyűzenei dalkincsünk egyik gyöngyszemét eleve angol tolmácsolással közvetíti. Reméljük sikerrel. Ámbátor iróniám vigasztalhatatlan lenne, ha nem tehetné meg a maga ajánlatát. Szerintem némely énekesünk jóval előbbre rukkolna a népszerűségi listán, ha hanyag fölénnyel csak úgy menedzselné magát, hogy Vladimir avagy Nikoláj. S ez nem csak ellensúlya fölényét, de eredetisége virtusát is növelné.

A néhányak örömünnepe azonban sötét árnyékot is húz maga után. Épp a „Kék fény” valamelyik adása rajzolta fel a jelenség aggasztó hátterét. A játékszenvedély rabjai verettek bilincsbe vezetőszáron kormányozva őket a bírói pulpitus felé. Tépett szelvények milliói és elrontott életek roncsai szegélyezik útjaik görbe gödreit. Függőségük áldozatai lettek s egészen odáig, hogy azt kielégítendő sikkasztottak, loptak, s öltek is indulataik tébolyában. S nem ők az egyetlen, akiben a „homo ludens” ilyen zabolátlanná válik. Déry Tibor „Ítélet nincs” című gyönyörű életrajzi írásában elemzi, hogy egy időben milyen megszállottan volt rabja az ördög bibliájának s napjai mentek rá, hogy az esti szeánszra felhajtsa az induló összeget. De Dosztojevszkijt is efféleképpen szállta meg a démon újból és újból becsukva maga mögött a játéktermek ajtaját.

Mi amatőr próbálkozók leginkább a rítus kedvéért reménykedünk a véletlenben. Ezért lesz minden hétvégén a mi kívánság műsorunk a Szerencse szombat észben tartván Faludy Ferenc remek intelmét: “Fortuna szekerén okosan ülj – Úgy forgasd kerekét, hogy ki ne dülj!” Mert a rossz szekér olykor maga alá temetheti az embert…

– Boda István –

(Az írás az Eurovíziós Dalfesztivál szombati döntője előtt készült. A magyar induló, Freddie végül a 19. helyen zárt.)








hirdetés