Szerencse-játék

Akt.:
Máté Attila
Máté Attila - © Fotó: Derencsényi István
Mindig is fenntartásaim voltak a pontozásos sportágakkal szemben, mert valahogy úgy éreztem, nagyon sok esetben nem elég egy jó gyakorlat, vagy meccs, a győzelemhez megfelelő – fogalmazzunk úgy, hogy – sportdiplomácia is szükséges. Legutóbb a hajdúsámsoni ökölvívók vezetőedzője, Máté Attila borult ki a pontozóbírók munkájára a hétvégi ob-t követően. Boros Norbert írása.

A bokszolóknál a bírókon kívül még Fortunának is jelentős szerep jut az eredmények meghozatalánál, ugyanis egy gép sorsol, hogy az öt ítész közül melyik három döntését vegyék figyelembe. Szerintem nem túl jó dolog, hogy a bírók mellett a szerencse is ennyire hangsúlyos szerepet kap a szorítóban. Lelki szemeim előtt kirajzolódik egy „vegytiszta” bokszmeccs. A mérkőző felek már túl vannak a bemelegítésen, patakokban folyik róluk a verejték, szemükben elszántság tükröződik, a fogvédők is a helyükre kerülnek. Az összecsapást vezető spori a ring közepére szólítja őket, a szabályismertetést követően felhívja a figyelmet a sportszerű küzdelemre, majd megkéri egyikőjüket, válasszon: fej vagy írás? A bunyós dönt, a pénzérme száll a levegőben, majd visszaesik a fehér inges tenyerébe, aki miután megnézi az érme oldalát, kihirdeti a győztest. Az öklöző keze a magasba lendül, övé a bajnoki cím, a vesztes lemondóan legyint, ez megint nem az ő napja volt, de a fair play szellemében gratulál legyőzőjének, a szerencsésnek. Így sokkal egyszerűbb lenne, de a sport, a versengés nem erről, illetve nem erről kellene, hogy szóljon.

– Boros Norbert –








hirdetés