2015.07.19. 17:36
A pad
<em>Magánügynek tűnik, mégis megjegyezném, hogy tetszik nekem eme kis írás címe. Rövid, tehát gyorsan elolvasható, ráadásul többesélyes a tekintetben, hogy miről is szólhat. Lehetne például egy B kategóriás amerikai horrorfilm címe, amelyben mindenki halálát leli, aki gyanútlanul ráül. (Gyerekfilm kivitelben leszakadna alattuk, s így csak nyolc napon belül gyógyuló sérüléseket szereznének.)</em> T. Szűcs József írása.
Magánügynek tűnik, mégis megjegyezném, hogy tetszik nekem eme kis írás címe. Rövid, tehát gyorsan elolvasható, ráadásul többesélyes a tekintetben, hogy miről is szólhat. Lehetne például egy B kategóriás amerikai horrorfilm címe, amelyben mindenki halálát leli, aki gyanútlanul ráül. (Gyerekfilm kivitelben leszakadna alattuk, s így csak nyolc napon belül gyógyuló sérüléseket szereznének.) T. Szűcs József írása.
Lehetne egy komoly regény címe, de ugyanúgy egy munkalap valamely szakipari cégnél az ülőalkalmatosság esedékes munkáinak mielőbbi kivitelezésére. Ez a konkrét pad azonban minden kézenfekvő lehetőséget meghaladva vált főszereplővé. Maga az esemény ugyan mindennapi is lehetne, ha nem ott és olyan környezetben esik meg, mint amilyenben történt. Szóval, nemrégiben kifestették egy ütött-kopott kertségi buszmegálló kopott-ütött padját. Tetszik érteni! Egy olyan bódé tartozékát, amelyet jobbára már csak a környékbeliek imádsága tart egybe. A rozsda is csak azért nem marja, mert a kulipintyó alumíniumból készült a Gábor Áron és Tsa. cég gyártmányaként. Mindenesetre szeles időben jól ki kell a hátunkkal támasztanunk, nehogy még a busz elé sodródjék és leálljon miatta a debreceni kulturált közösségi közlekedés az orrunk előtt. Tehát eme páratlan építményre többé-kevésbé sokan már keresztet vetettünk. Belenyugodva, hogy egyre fogyó állagából kifolyólag hamarosan mi is a szabad ég alatt várhatjuk a járművet, akárcsak a többi megállóban errefelé. Ehelyett most hivatalból, vagy magánszorgalomból (régiesen: társadalmi munkában) gondosan átfestették a padját. Ez szememben minimum olyan jelzésértékkel bír mintha valaki diófát ültetett volna e helyütt az unokái számára. Mondhatnám tehát, ez a kis ténykedés többet jelent mindenfajta szóvirágnál, amely pozitív életszemléletre biztat bennünket. Ugyanis, ha valaki egy ilyen Isten háta mögötti helyen, amelyre amúgy a kutya sem fordít kitüntetett figyelmet, fontosnak tartja az értékmegőrzés eme formáját mások javára, akkor van igazán számunkra remény. Arra legalábbis mindenképpen, hogy a pad akkor is állni fog, ha magát a megállót a könyörtelen idő és a szintén szigorú fémgyűjtők már régen tönkre tették.
