Szépkorúként is kertészkednek

A szeles időben is közösen metszenek
A szeles időben is közösen metszenek - © Fotó: Péter Imre
Földes – Esküvőjüktől kezdve, immár hatvanharmadik éve ápolják, gondozzák és szépítik a hatalmas portát.

A kert zöld orvosság, gyógyír a bánatra és ok az örömre. Aki gyümölcsfát ültet, az bízik a jövőben, bízik a saját, a család és a nagy „család” jövőjében, mert a ma ültetett facsemete csak néhány év elteltével fizeti vissza azt a szeretetet, gondoskodást, munkát és költséget, amit ráfordítottak.

A századik születésnapjához közeledő Bálint gazda Földesen évekkel ezelőtt többször elhangzott gondolatai tükröződnek sokszor vissza a helyi kertbarátok kertjeiben. Így abban a több mint kétezer négyzetméteres nagy kertben is, melyet sok fáradság árán a természet iskolájává varázsolt a Dózsa utcán Tóth Lajos és felesége, Kovács Irma néni. A nyolcvanhatodik évében járó Lajos bácsi a kert és udvar, az utcai fák gazdája. nyolcvanhárom éves felesége a virágoskertek és örökzöldek ápolója. Esküvőjüktől, immár hatvanharmadik éve ápolják, gondozzák és szépítik a hatalmas portát.

A gyümölcsfáknak nem jó

A szépen rendezett kertben és előkertben számos gyümölcsfa és örökzöld kelti az állandóság érzését. A nagy terület ellenére varázsos, nyugalmat árasztó kertet teremtettek. E kert valóban elősegíti a kertészkedő házaspár testi, szellemi, lelki gyógyulását,

– Öten voltunk testvérek, de csak engem érdekelt a gyümölcsfák világa – emlékezik vissza Lajos bácsi. – Amikor Szentendrén voltam katona, sokszor szolgálat közben az ottani Cseresznyésvölgyben egy-egy gazda jóvoltából bemehettünk a gyümölcsösökbe. Megcsodáltam a gyönyörű fákat, gyümölcsöket. De láttam, hogy az ottani talaj mennyivel gyengébb minőségű, mint a mi 35 aranykoronás, jó fekete földünket. Akkor eszméltem rá, hogy a földesi ember azért nem szereti annyira a gyümölcsfákat, mert a zsíros fekete földjük jobb termést és nagyobb pénzbevételt biztosít, ha búzát, vagy kukoricát termelnek rajta.. Leszerelés után a Rákóczi téeszben, annak alakulásától tehergépkocsi vezetőként, feleségem pedig ugyanott tésztagyári munkásként kerestük meg kenyerünket. Jártam sokszor az országot és mindig hoztam valamilyen fát kertünkbe. Sárga és őszibarackot leginkább. Volt olyan év, hogy húsz sárgabarack és tíz fajtából álló, 32 őszibarack fánk termett. De pár év alatt megtapasztaltam, hogy ezek a fák nem bírják a mi fekete, kötött talajunkat. A kiszáradt fáimat kiástam, és alattuk egy méterig jó feketeföldet találtam, de azalatt már csak sárga agyagot. Nem csoda, hogy kipusztultak gyönyörű fáim…

Olt és szemez

– A kertész munkáimban akkoriban Mile Mihály és Csuha Sándor bácsi volt segítségemre. Tőlük tanultam meg oltani és szemzeni a fákat. Hajtószemre júniusban, alvószemre augusztusban szemzek. Az ékoltást tavasszal végzem. Korábban birsre oltottam az almát, körtét, szilvára a sárga és őszi barackot. Mostanában már a vörös szilva és a macskatökű szilva a legjobb oltó alany. Büszke vagyok arra, hogy nagyon sok kertben az általam metszett, szemzett és oltott gyümölcsfák teremnek. Nagy Feri barátomnál a Rákóczi utcán 40 éve terem az általam oltott sárgabarackfa. Nálunk jelenleg a kertben 15 meggyfa, 8 szilvafa, 8 sárgabarack fa terem. De van pöszméténk, málnánk, földieprünk és szedrünk is. Már elveteményeztük az apró magvakat, a saját tenyésztésű fontos hagymát is. A desiré és cleopátra krumpli vetésével még várok, mert éjszakánként fagyhat. Most készülök elő a dinnye vetésre, Feldúltam a kert egy részét, magról akarom vetni, a gyökere így lefele megy ebben a feketeföldben. A magoknak lyukakat készítettem, a lyukakba tyúktrágyát raktam. Április tizedikén rakom el a magokat, mert a régi öregek szerint, az e napon vetett dinnye százfelé fut. Lesz mit csemegézni öt unokánknak és négy dédunokánknak, ha lányainkkal hazajönnek látogatóba a főváros mellől.

Egykor más volt az időjárás

– Bosszantó, ez mostani hülye, állandóan szeles idő. Fiatalkoromban más idők jártak. Volt komolyabb tél és sok hó, de március 15- én már mezítláb rúgtuk a port a tanyasi iskola udvarán. Akkoriban a fagyos szentek idején volt cudarabb idő, jégesők, áprilisban meg szél. Persze akkor is volt bolond tavasz. Emlékszem, a tanyákról májusban volt az állatok kiverése, de vissza kellett hozni az állatokat a jégesők miatt. Már elemista koromban megszerettem a fákat. Valahogy balkezességet örököltem. Sokszor furcsán néztek rám, amikor a tanyakertben bal kézzel metszettem a fákat. A tanítóm az iskolában nem tűrte, hogy bal kézzel írjak. Ezért aztán kialakult az a különleges tehetségem, hogy mindkét kézzel tudok írni és fogni. Milyen érdekes az élet, két unokám is örökölte a balkezességemet.

Kertbarátok közösségében

– A kezdetektől tagjai vagyunk a helyi Balásházy János Kertbarát körnek. Egykori, már elment elnökeink: Csuha Sándor, majd Csapó Géza és az ő munkájukat folytató mostani vezetőség odafigyelő, szervező tevékenysége nyomán rengeteg társadalmi munkát végeztünk a faluban. Jó barátságba kerültünk Gonda István professzor úrral, aki a debreceni agráregyetemről jött 1992-től segíteni a kertbarátoknak. Metszeni, a fákat ápolni tanított bennünket. Még Újfehértóról is elhozta a kísérleti intézeti munkatársait, hogy minél többet tudjunk meg az alma termesztésről. Nagyon jó ötlet volt a kertbarát vezetőktől, hogy évente bor és pálinka minősítő versenyen minősíthetjük párlatainkat. hogy az ország több részéről is kertbarát közösségeket fogadhatunk a kertjeinkben. A szekrényben látható díjakat én is gyümölcs pálinkáimért kaptam. Azonban a kertbarátok közössége már Földesen sem a régi, kevés kertbarátnak van művelt kertje, legfeljebb néhány gyümölcsfát gondoznak. Sajnos, a mi nagy kertünk sorsa mivelünk is megpecsételődik. Ha erőnk elhagy bennünket, gyerekeink, unokáink bizonyára eladják majd ezt a nagy portát. Nem tudnak hazajönni, hiszen diplomások lettek, Pesten és környékén élnek, és dolgoznak, fejlesztő mérnökként járják a nagyvilágot. De ha hazajönnek, és amíg még meg leszünk, mindig papa és mama kertjében és gyümölcseiben gyönyörködhetnek…

– Péter Imre –

Címkék: , ,