Szép, különleges, ám stigmatizált szakma

Illusztráció
Illusztráció
Debrecen – Idén Debrecen ad otthont a pszichiátriai szakdolgozók országos konferenciájának.

A pszichiátriai ellátásban dolgozó szakdolgozók 1999-ben Balassagyarmaton indították el vándorkonferenciájukat, mely évről évre alkalmat ad szakmai továbbképzésre, kölcsönös információátadására, közös célok megfogalmazására. Az idei már a 17. találkozó, aminek gondosan összeválogatott programja ismét segítség a résztvevőknek fejlődni, ám pihenni is szombatig – derült ki a Hotel Lyciumban tartott megnyitón csütörtökön. Nagy kihívás összefogni, megújítani, s partnerség mentén működtetni a szakmát – utalt a Magyar Pszichológiai Társaság áldozatos munkájára a „házigazda”, dr. Móré E. Csaba, a Kenézy Gyula Kórház Felnőtt Pszichiátriai Osztályának osztályvezető főorvosa. Mint kiemelte, ha kiállnak önmagukért, akkor a betegeikért állnak ki. Másrészt ez egy olyan tudományterület, amelyre szinte minden szakmának szüksége van – erősítette meg dr. Lampé Zsolt, a Kenézy Főigazgatója.

Minden családban

A fenntartó Állami Egészségügyi Ellátó Központ részéről dr. Hajnal Judit igazgató méltatta a megjelenteket, akik hivatásszerűen végzik a lelki problémákkal küzdők rehabilitációját. Rámutatott, hogy Európában minden negyedik ember – eszerint minden család – érintett a lelki bajokban, amelyek – ha kezelés nélkül maradnak – a test működésképtelenségét, de minimum alulteljesítését okozzák.

A Magyar Ápolási Egyesület elnöke, Bugarszki Miklós is hangsúlyozta, az 1999-ben elvetett mag szépen beérett, terem, s köszönve a debreceni szervezőcsapat munkáját azt is kívánta, hogy találja meg mindenki a számítását a magyar egészségügyben.

Mi sem bizonyítja jobban a szakdolgozók megbecsülését, mint az, hogy a feleségét is erre képezték ki – adott teret a humornak is az eseményen dr. Frecska Ede, a Felnőtt Pszichiátria orvosa, szakmai igazgatója. Megerősítette viszont, hogy a szakma megbecsülésén, stigmatizációjának halványításán van mit dolgozni. Ne is annyira a siker, inkább a kihívás nagysága legyen az értékelésük szempontja, mert az utóbbi ötven év alatt lassan fejlődő pszichológia nem tud segítséget kérni sem a genetikától, sem a legkorszerűbb eszközöktől, de az őssejtektől sem. Ott az orvos, a szakdolgozó, s ott vannak az elszúrt életek, kapcsolatok, amelyek „megjavításához” a „szív” oldaláról érkezhet a legtöbb segítség – ebben van megkérdőjelezhetetlen szerepük nekik – emelte ki.

HBN-BB








hirdetés