Szenvedély nélkül nem megy

Kukucska Mihály
Kukucska Mihály - © Fotó: SZZSL
Polgár – Egy-egy elfogás sokáig emlékezetes marad a polgárőröknek.

Soltész Gábor, az egyeki polgárőrség titkára azt mondja, tavaly sikerült egy gépkocsit vásárolniuk, ami nagyban megkönnyíti a munkájukat. Büszkén említi, hogy minden nap folyamatosan képesek szolgálatot nyújtani, illetve a lakott külterületeken (Telekháza, Félhalom, Ohat) is jelen vannak. Példaértékűnek tartja Telekházát, ahol a szervezet ottani tagjai biztosítják a szolgálatot. Emlékezetesnek tartja, egy alkalommal telefonon értesítették a polgárőröket, hogy egy lakatlan ház tetőszerkezetét bontják. A rendőrök az utca egyik, a polgárőrök pedig a másik felől közelítettek, így még mielőtt az elkövetők az utolsó gerendát is elvitték volna, kattant a kezükön a bilincs.

A vámospércsi Szilágyi Sándorné, aki 13 éve polgárőr, azt mondja, sok probléma van a román rendszámú autó­sokkal. Ezt főleg az iskola előtti forgalomvezénylésnél tapasztalják. – Én nem félek tőlük, megállok előttük! Volt rá példa, hogy egyikük olyan gyorsan jött a 30-as táblánál, hogy csak fél méterrel előttem állt meg. Mutattam neki, legközelebb felírom a rendszámát, s beküldöm a rendőrségre – így az asszony.

A román határ melletti Kismarján gyakran a határsértők állítják kihívások elé a polgárőröket. Patka Éva azt mondja, a vasútállomás, a temető és a szőlőskert környékén lehet velük gyakran találkozni, előfordulnak 10-14 fős csoportok is. – Van, amikor vonatra várnak, máskor bujkálnak. Ha megbizonyosodtunk róla, hogy határsértők, értesítjük a Létavértesi Határrendészeti Kirendeltséget. Jellemzően afgánokkal, pakisztániakkal, szírekkel, moldávokkal találkozunk. Akik tudnak angolul, velük könnyebb kommunikálni, de van amikor kézzel-lábbal magyarázunk.

Cselesnek kell lenni

A téglási Kukucska Mihály az ünnepségen vette át Arany érdemrend kitüntetését. A 80 éves polgárőr alapító tagja volt a helyi polgárőrségnek. Néhányan a rendszerváltás előtt is aktívak voltak, mondja. Az elmúlt 29 évben számtalan emlékezetes esetnek volt részese: volt, hogy Hajdúhadházra hívták őket, mert a családtagok a temetés napján fejszével estek egymásnak, de volt, hogy a forgalmat irányította baleset után a 4-esen, s a ködben őt is majdnem elütötték. Amíg egészsége engedi, addig folytatni szeretné, mert szenvedélyévé vált a polgárőri tevékenység. – Mindig végeztem társadalmi munkát. Mikor betöltöttem a 80. élet­évem, elhatároztam, éjszakai szolgálatra már nem megyek. De ha történik valami, nem állom meg, hogy ne menjek most is. Főleg, mert mindig jobban szerettem éjszaka járni az utcákat, akkor ugyanis cselesnek kell lenni, ugyanakkor a rosszban sántikálók is egyre rafináltabbak.

HBN-SZZSL








hirdetés