Szélsőségek

A polgárőr egyesületek munkájáról csak a legnagyobb elismeréssel lehet beszélni, tényleg. Ha egy dolgot veszünk alapul, nevezetesen hogy szabadidejüket felhasználva (főleg hétvégeken) teljesítenek szolgálatot, mindezt azért például, hogy hozzájáruljanak a közbiztonság javulásához, le a kalappal!

Serfőző László jegyzete.

Nem véletlen, hogy a parlamenti pártok – a tavalyi évben egyszer – egyetértettek, egyöntetűen ismerték el az önkéntesek fontosságát és alkottak velük kapcsolatos törvényt. Nem akarok ünneprontó lenni, hiszen léteznek egyesületek, akik úgy segítenek a rend őreinek, hogy – szinte észrevehetetlenek, nem kérkednek, teszik a dolgukat. Még szerencse, hogy belőlük van több. Ez az egyik véglete a szélsőségeknek.

A másik a kérkedés. Sajnos olyan is létezik (és itt nem véletlen az egyes szám) aki helyi szintű(?) vezetői posztját a végletekig megpróbálja kihasználni, aki családjának próbál egzisztenciát teremteni a polgárőrségen keresztül, aki tanácsot és tippet ad a bármely ügyben intézkedő rendőrnek (gépjármű ellenőrzéskor – ezt állítsd meg, azt nézd meg) akinek ha valaki nem tetszik, „tudja” miként intézkedjen vele szemben, és ezt még hangoztatja!

A rendőrviccek kimentek a divatból, meg kellene előzni a polgárőrviccek kialakulásának még a lehetőségét is egyrészt, másrészt nem tenne jót a szövetségnek egy esetleges botrány. Szoktam mondani, sajnos kevesen pirulnak el, amikor szóba jön a becsületesség. Ez egy aranyköpés. És a következő is – Ha az „Aranyköpések” nyomán magára ismer valaki, már nem dolgoztam hiába. 

Serfőző László