Szelektálunk, tehát…

Szelektálunk, tehát…
© Illusztráció: Getty Images
A szelektív hulladékgyűjtés jó, hasznos, bár kinek apró, kinek nagyobb fáradtsággal járó módszer. Főként akkor üdvös, ha a folyamat végén nem öntik össze az illetékes szeméttelepen a lakók által gondosan szétválogatva gyűjtött újrahasznosítható alapanyagokat. T. Szűcs József jegyzete.

Na meg, ha Józsi bácsi a heti két-három megüresedett ásványvizes palackjával el és le tud ballagni a legközelebbi utcai gyűjtőpontig. Igaz, a házban rendszeresített szemétledobó, amelyen ezeket eddig leengedte, csak két lépésre van a lakása ajtajától. Nem tíz emeletre, s még néhány tucat méterre. Ám ezentúl immár nemcsak, hogy nem kívánatos, hanem egyenesen tilos műanyagpalackot, üdítős dobozt, papírt, pizzás dobozt szemétként leereszteni a ház szemétledobóján – adja hírül az ott lakóknak az egyik termetes lakótelepi épület hirdetőtáblája. Hát akkor mit szabad háztartásunkban hulladéknak tekintenünk és a szemétszállítási díj fejében a ledobóba dobnunk – kérdezhetnék némi malíciával. Merthogy a nagyobb, de elromlott vagy megunt berendezési tárgyakat szintén külön kell az aktuális lomtalanítás helyén és időpontjában kiraknunk. Nem mellesleg egy százlakásos lakótelepi házban mindig lesznek olyanok, akik magasról tesznek a szelektivitás magasztos elvére, tehát az eddig alkalmazott magasságból, lakásuk emeletéről, a szemétledobón keresztül engedik útjára a tilosnak nyilvánított dolgokat. S arra is kíváncsi lennék, hogy a pedáns háziasszonyok meg fogják-e engedni, hogy azt a miegymást, amit eddig naponta kiüríthettek a konyhai szemetesvödörből, most az amúgy is szűkös lakótelepi lakásukban halmozzák fel. Legalábbis addig, amíg összegyűlik annyi, amennyivel férjuruk hajlandó lesz valamelyest felöltözni, leliftezni és elgyalogolni a legközelebbi köztéri szelektív tartályokhoz. Amelyek persze nem minden lépcsőházhoz vannak nagyon közel. Mindenesetre a legközelebbi kocsmánál valószínűleg távolabb esnek.

Az meg még távolabb, szinte elérhetetlen távolságban sejlik fel, hogy az érintett hulladékok fenti módon, előre szétválogatva, a számukra előírt tartályokba, s szigorúan csak oda kerüljenek. Merthogy ahol működik a dolog vagy a lakások olyan méretűek, hogy van hely a hulladékok higiénikus, lakáson belüli (eetleg emeletenkénti) elkülönítésére és néhány napi tárolására, s nem kell néhány üres műanyag palack kedvéért hosszú, s néha idegőrlő perceket liftezni – netán csak várni a felvonóra. Esetleg még gyakrabban kell majd négy emeletet lépcsőzni a liftnélküli házakban a hulladékkal. S nem a ház kukájáig, hanem annál jóval távolabbra. Már ha minden társasházban ez a gyűjtési mód a regula.

Avagy akadnak természetesen olyan lakóhelyek is, ahol mindezeken felülemelkedve vígan és dalolva szelektálnak. Csak éppen azok meg nem Magyarországon vannak…​​

– T. Szűcs József –








hirdetés