Szeged városának története, lehetőségei

Szeged városának története, lehetőségei
Először is határoljuk be a várost: az Alföldön található, Magyarország déli határához egészen közel, két folyó találkozásánál, amelyek a Tisza és a Maros.

A tengerszint feletti magasságot tekintve az ország legmélyebben fekvő települése, 75,8 méteres magasságon. A város úgy jött létre, hogy a tiszai ártérből sziget emelkedett ki. Tulajdonképpen három szigetből tevődik össze, noha ennek nyomai mára eltűntek, mert a lakók a mocsarakat folyamatosan feltöltötték. Alszeged, Felszeged, és a Vár a Palánkkal mára új nevet kapott, ám könnyű kitalálnunk, melyik város melyiknek a megfelelője: Alsóváros, Felsőváros, Belváros.

Már az utolsó őskori szakaszban, az újkőkorban is lakott volt. A római Traianus császár i.sz. 106-ban foglalta el Daciát, ahonnan a kor legfontosabb cikkeit szállították, ez pedig a só és az arany volt. Dacia és Pannónia provinciái között egy útvonalat létesítettek, ahol egy nagyon fontos állomásozó szakaszt létesítettek, ez volt a Partiscum, azaz a mai Szeged. Mivel a táj adottságai kiválóak voltak a hajózásra, ezáltal pedig a só szállításra, Partiscum a hajózási és kereskedelmi központot jelentette a szállítások során, országos só lerakó volt. Szintén a táj adottságainak köszönhető, hogy a letelepedés problémamentes volt, hiszen a szárazföldi közlekedés is jól kiépített volt. Ennek ellenére a földművelő beállítottságú település állattenyésztő jellegű lett.

A tatárjárás idején a lakosság elmenekült a mocsarakba, majd visszatért, hogy felépítse lerombolt otthonát. Ezután városi rangra emelték a települést, így jogokat szerzett magának. Kővár épült, stratégiailag fontossá vált a törökök hódításának idején, majd Luxemburgi Zsigmond fallal vette körbe a várost. Szabad királyi várossá nyilvánították. Ez azt jelentette, hogy évi 2000 forintot fizetett a királyi kincstárnak, és megerősödését az is mutatta, illetve létjogosultságot szerzett azzal, hogy Dózsa György pórhadai kikerülték, nem támadták meg a várost. 1552-ben már 7000 fős lakossággal rendelkezett. A törökök kifosztották, elfoglalták, nagy szerencsétlenségek árán sikerült csak visszaszerezni, addig pedig I. Szulejmán szultán uralkodott benne. A lakosság 2000 főre csökkent. Pestis, tűzvész, árvíz pusztította a várost, a lakosokat, végül pedig a forradalmak idején sikerült újra virágzásnak indulnia, a büntetést is elviselve. Kossuth Lajos, híres politikai személy itt mondta el az utolsó beszédét.

1845-ben pedig visszaszerezte a szabd királyi város címét, fejlődésnek indult, mint a vasútvonal, vízvezeték, gyárak is létesültek, ezek közül a legjelentősebb a Pick Szalámigyár, amely a szegedi paprika híressége és a sertéstenyésztés miatt egy nagyon fontos és nagyon jövedelmező áru lett országszerte, illetve fontos exportáru máshol is. Érdekesség, hogy a paprikát a törököknek köszönhetjük. Ez a cég nagyon jelentős munkaadó a területen, épp ezért, ha valaki a húsiparban tevékenykedik, érdemes Szeged városában munkát vállalnia. A legtöbb húsipari létesítményben nagyon szigorú szabályoknak kell megfelelni, hiszen a legkisebb hibákat is észreveszik, főleg az élelmiszermérnökök, akik a laborokban vizsgálják az összetételt és a gyártási technológiákat elemzik. A Szeged állás oldalain keresztül megtekinthetőek a legfrissebb álláshirdetések Szegeden, bizonyára akad köztük olyan, amely megragadja a figyelmét.

– PR cikk –