Szárnyas testvadászok

Akt.:
Szárnyas testvadászok
© Illusztráció: Getty Images
Megjöttek, kikeltek, életre ébredtek, egyszóval újra itt van (volt?) az elég nagy csapat. Mert csupán néhány napja, hogy az idei nyár első szúnyoga sikeres vérvételt hajtott végre rajtam (is). Eddig ugyanis nyomukat sem láttam. Én sem. T. Szűcs József jegyzete.

Erre a kis időre kár volt, üzenném nekik legszívesebben, hisz a kánikula, ezzel együtt az ő napjaik (mellesleg, nyilván a mieink) is meg vannak számlálva. Mint ahogyan történt is. Mármint a kánikulával. De addig rám sem hallgattak, mint ahogy azokra sem, akik a legváltozatosabb eszközökkel (ön- és egymás csapkodása, ugrálás, káromkodás, füstölés) próbálták távolt tartani maguktól a nyár amúgy szokásos kellékeit. Ám, amerre én járok, Debrecen egyik lakótelepétől a város délkeleti része felé, csak néhány napja kezdtek furcsa rángatózásba polgártársaim. A kulturált közösségi közlekedés megállóiban, a járművek belsejében, ahová nemcsak befáradunk, de egyenesen menekülünk, sőt az útvonalat övező boltokban is. Gyakorlatilag mindenütt. Legalábbis a jelzett útvonalon.

Persze láttam én is nem olyan régen a jó öreg kétfedelű Antonovokat repkedni a város fölött, amelyek gyaníthatóan éppen szúnyogirtást végeztek. Azt sem mondom, hogy eredmény nélkül. Hisz nem lehet véletlen, hogy ennyi ember csak most őszelőn, s nem a nyár derekán kezdett egyszerre idegbajt kapni. Mármint az említett rovaroktól. (Más városi vagy országos jelenségtől persze korábban is kaphatott. ) Gyaníthatóan vagy idáig tartott az irtás hatása, netán ez a nemzedék már a felmelegedés hatására délről tört az országra, s olyan új faj, amely eddig túl hidegnek találta országunkat. Sokaknak fel is tűnt, hogy ezek a szúnyogok nem zümmögnek a közúti közlekedés szabályainak megfelelően, hanem hangtalanul támadnak. A legegyszerűbb magyarázat persze a laikusnak az, hogy az augusztusi ünnepi esőket követő hőhullám utóhatását vakartuk magunkon.

Akárkik, akármik legyenek a szúnyognépességen belül nem kívánt vendégeink, talán arra is figyelmeztetnek a bosszúság mellett, hogy a természettel nem lehet következmények nélkül kukoricázni. Mert a végtelen birodalom bármikor visszavághat. Főként ha csak nyers erővel akarjuk uralni, s nem kellő alázattal és tisztelettel, partnerként kezelve közeledünk hozzá. Szóval, ha a naturális környezetünkről van szó, hátrább az agarakkal. És visszább a természethez. S akkor talán majd a szúnyogok nagyobb részét is felfalja valami ránk nézve veszélytelen élőlény. Olyan, amely egyelőre nem kapott főszerepet, talán melléket sem, az ügy más szemléletű megoldásában. Pedig ők is jól laknának, s talán a szúnyogok is észrevétlenül kevesen maradnának.

– T. Szűcs József –








hirdetés