„Száll az Isten házadra”

„Száll az Isten házadra”
© Fotó: Matey István
Debrecen – A Debreceni Regöscsapat és a regölés hagyománya a Debreceni után a Hajdú-Bihar megyei Értéktárba is bekerült.

Koppanó botok, énekhang és csengők csilingelése fogadta azokat, akik szombat délután a Homokkerti Közösségi Házba látogattak. A hangoskodás forrása nem más volt, mint a Debreceni Regöscsapat tagjai, akik a teljes Kárpát-medencei regöshagyományt elevenítették fel; döntően a Székelyföld, a Dunántúl, valamint Zala és Vas megye regösénekeit kötötték egy csokorba. – A regölés az egyik legősibb népszokásunk, a téli ünnepkör legkitüntetettebb pontja. Ide fut ki az egész adventi várakozás: amikor megszületik az új fény, Jézus Krisztus. A regölés arra irányul, hogy ezt a megszületett, parányi új fényt erősítsük, minél nagyobb fényköre legyen – mondta el érdeklődésünkre Gyöngy Péter, a Motolla Egyesület elnöke, s egyben a Debreceni Regöscsapat tagja.

Több mint egyszerű hagyomány

Hozzátette, karácsony napjától kezdve folyamatosan nő a napos órák száma, és egyre rövidebb lesz az éjszaka. A sötétség időszakának vége pedig reményt ad az embereknek. – A regölés egy bőség- és termékenységvarázsló újévköszöntő népszokás. Egy nagyon mélyen gyökerező szakrális hagyományról van szó, melynek fontos alapelemei vannak. Általában minden regösének tartalmaz egy beköszönő részt, megidézik a Csodaszarvast, majd a jókívánságok sorozata következik, melyet a párok összeregölése követ – mondta, kitérve arra, sok esetben olyan házhoz mentek a regölők, ahol ifjú pár vagy házasság előtt álló fiatalok éltek. – Olyan mértékben hittek a kimondott szó erejében, hogy ezek a kötések nagyon erősnek bizonyultak. Ezért a regösöket nagy szeretetben fogadták. Így fogalmaz egy dunántúli regösének: „Száll az Isten házadra.” Úgy tartották, hogy maga a Jóisten jön el, ez a szokás teljes értékű szentségnek számított – tette hozzá. Elmondta, a regösök maguk készítették el a botjaikat, melyet lánccal, csörgővel, csengettyűvel és kolomppal láttak el. A fiúk és legények egyszerű viseletben, kifordított bundában vagy subában regöltek, kezükben jellegzetes hangszereikkel: köcsögdudával és furulyával.

Fotó: Matey István Fotó: Matey István ©

Cél az értékmegőrzés

A Homokkerti Közösségi Házban is feltűntek az ifjú regösök, akik ellesve az „öregek” mozdulatait, igyekeztek elsajátítani eme ősi hagyomány egy-egy elemét. Ám felmerül a kérdés, mennyire örökíthető át mindez a 21. században? – Egy markáns egyéniségen és közösségen múlik, hogy ez a hagyomány mennyire tud tovább élni. A Motollának az a fő missziója, hogy segítse ennek a tradíciónak az átadását. Az a célunk, hogy kedvet csináljunk ehhez, mi ezt belülről éljük meg. Aki ezt megtapasztalja, akit ez megérint belülről, tovább tudja vinni – mondta Gyöngy Péter.

Fotó: Matey István Fotó: Matey István ©

Az emberi kapcsolatok a kulcs

A Debreceni Regöscsapat immáron 25 esztendős, melyet Buka László festő és tanár indított útjára annak idején a Vénkerti Általános Iskolában. – Három-öt emberrel alakultunk, s mindig vannak, akik csatlakoznak hozzánk. Ez a rendezvény itt most a záróünnepségünk, azonban a regölés igazi értéke az, amikor valakit meglátogatunk és regölünk neki. Hagyományosan a zeleméri templomromnál kezdünk, majd elmegyünk azokhoz, akik meghívnak minket. Az igazi gazdagság az, amikor az ember az emberrel találkozik – mondta az alapító, hangsúlyozva, ők nem színészek, színpadra nem állnak, helyette azonban szívesen bekopognak egy-egy ház ajtaján, ahol örömmel fogadják őket.

HBN–VK