Született vitatkozók

Született vitatkozók
Amikor az ember egy vitás szituációba csöppen, előbb-utóbb azért csak el tudja dönteni, hogy melyik félnek ad igazat. Petneházi Attila jegyzete

Kivéve, amikor nem. Itt van például a földhaszonbérletek ügye. Arról van szó, hogy ha az adott esztendőben elemi kár vagy egyéb természeti csapás olyan mértékben dúl egy területen, hogy ott a várt hozam kétharmada oda lesz, akkor a haszonbérlőnek lehetősége van méltányosságból haszonbér-mérséklést, esetleg haszonbér-elengedést kérni. Magyarán, ha a mezőgazdasági nagyüzem által művelt, de bérelt területen tönkremegy a termés, akkor bizony előfordulhat, hogy a földtulajdonos a szerződésben foglaltnál kevesebb bérleti díjat kap, vagy esetleg semmit.
 
Minekutána azonban ilyesmire emberemlékezet óta nem volt példa, meg egyébként se nagyon szeretjük, ha a zsebünkben turkálnak, a földtulajdonosok a közelmúltban érthetően megütköztek az erről szóló levél olvastán. Ebben a nagyüzem a törvény betűjére hivatkozik, meg arra, hogy az ő túlélése a bérbeadók érdeke is, utóbbiak viszont egyre csak azt ismételgetik, hogy ha jobb években a szövetkezet nem emelte a szerződésbe foglalt haszonbérleti díjat, akkor most miért akarja csökkenteni azt. Szóval vidéken megy az adok-kapok, de ami a nagyvárosi ember számára szokatlan, hogy bár kemény, de nem durva, és még kevésbé bántó a hangnem, amit a vita hevében megütnek a felek. Azt mondják, a vitakultúra tanulható. Ennél már csak az a jobb, ha (amint azt a példánk is bizonyítja) az emberrel vele születik…
Petneházi Attila
petnehazi@inform.hu