2014.04.25. 09:49
Nézőpont: Eltűnés előtt, eltűnés után
<em>Képet vegyenek, képet vegyenek! Valódi, Csontváry Kosztka meg Nemes Lampért! Ócsírt adom, de csak magának, nem sok, csak 10 millió darabja! Képet vegyenek, alkalmi vétel! – na, így egészen biztosan nem fogják árusítani a Modemből hetekkel ezelőtt eltűnt két értékes festményt</em>. <strong>Kovács Zsolt írása</strong>.
Képet vegyenek, képet vegyenek! Valódi, Csontváry Kosztka meg Nemes Lampért! Ócsírt adom, de csak magának, nem sok, csak 10 millió darabja! Képet vegyenek, alkalmi vétel! – na, így egészen biztosan nem fogják árusítani a Modemből hetekkel ezelőtt eltűnt két értékes festményt. Kovács Zsolt írása.Már csak azért sem, mert ez a képeltűnés (egyelőre nem tudni, ellopták-e, vagy egyáltalán miként kerülhetett hiánylistára a Modemben) nem a klasszikus vásári-házalós-kikiáltós-harsány kategória. Egyszerűen értetlenül állok a történés előtt. Értetlenségemmel nem vagyok egyedül a városban, a megyében, az országban, tudom.
Először is, hogyan lehet ekkora értékeket ilyen trehányul őrizni? Ez csak két kép, és mellette mennyi van még? Mennyi alkotás van a raktárban? A Modemben? Ugyan így őrzik? Ha ez megtörténhetett a két alkotással, mi a garancia, hogy a többivel nem esik meg? Egyáltalán ki őrizte, hogyan őrizte a műalkotásokat? És persze tudvalévő, nem tegnap tűntek el. Mi ez a hallgatás ilyen hosszú ideig? Keresték a raktárban, átkutatták az épületet a pincétől a padlásig, hátha meglesz valahol, valamelyik sufniban vagy szekrény mögé csúszva? Aztán amikor nem lelték sehol, akkor – és ez a múlt héten volt – megtették a feljelentést a két festmény eltűnése ügyében. A nyilvánosságot persze minek tájékoztatni? Talán arra számítottak, hogy időközben bekopogtat valaki a képekkel, hogy „bocsánat, nem mutatott túl jól a kandallóm fölött, ezért visszahoztam”, avagy csak előkerülnek valahonnan az összesen 100 milliót meghaladó értékű műalkotások? Máshol loptak el képeket, műtárgyakat, ott a gyakorlat az, hogy amint felfedezik az eltűnést, rögtön a nyilvánossághoz fordulnak, merthogy a nyilvánosságnak van ereje, segítő ereje.
Kerülhetett ki bármilyen módon a Modemből, legyen bárhol is a két műalkotás, nagy bizonyossággal mondható, hogy nem gyűjtőnél van. Ahol vannak, akinél vannak, egészen biztosan nincsenek közszemlére téve. Most már eladni biztosan nem lehet. Legalábbis valós értéken nem. Persze akadhat újgazdag, aki bagóért (értsd darabonként néhány millióért) megveheti – ha az eddigi nagy hallgatás idején ugyan nem vette már meg –, ám mit csinál a képekkel? Elrejti? Elássa? Átfesti? Mindenesetre van is, meg nincs is értéke, az bizonyos!
Ám mi lesz azokkal, akik ludasnak bizonyulnak a képek eltűnésében? Minden bizonnyal, jó magyar szokás szerint majd igyekeznek mosakodni, kisebbíteni szerepüket. Tegyék! Az azonban biztos, hogy a Modemben lesz egy képek eltűnése előtti és egy képek eltűnése utáni időszámítás. Biztonságtechnikai, adminisztrációs és működési tekintetben. Mert ilyenek vagyunk: kell egy eget rengető katasztrófa ahhoz, hogy felismerjük, majd korrigáljuk dolgainkat. És ez nem csak a Modemben van így.
