Sosem tervezi, mégis mindig visszatér Debrecenbe a francia rendezőnő

Nadine Duffaut francia rendező
Nadine Duffaut francia rendező - © Fotó: Csokonai Színház
Debrecen – Huszonkilenc év után újra elvarázsolhat a La Traviata, ezúttal világháborús környezetben. Interjú Nadine Duffaut francia rendezővel.

A La Traviata Nadine Duffaut rendezésében a második világháború végén játszódik, Párizs déli felének egyik luxusszállodájában. A francia alkotót kérdeztük a helyszínt és a korszakot érintő választásáról és a debreceni előadásról.

Nadine Duffaut: Azért választottam a második világháború végét, mert úgy gondolom, hogy a partitúra teljes mértékben megfelel ennek az időszaknak, hiszen 1945-ben még mindig nagyon hasonló módon írtak zenét, mint a La Traviata keletkezési idejében (1853-ban). Számomra a címszereplő egy férfiközpontú társadalom áldozata, ezért történetének nagyon is helye van ebben a társadalomban és korszakban. Helyszínül pedig azért választottam a Lutetia Hotelt, mert történelemmel rendkívül telített, emblematikus hely: Párizs német megszállása alatt ide költözött be a Gestapo, a felszabadulás után pedig olyan kórházként működött, ahol a táborokból visszatérő személyeket látták el.

Már többször rendezett Debrecenben, rengeteg felkérése van, és mégis időről időre visszatér.

Nadine Duffaut: Igen. Pedig minden egyes alkalommal úgy megyek haza, hogy ez volt az utolsó, mégis mindig visszajövök. Azért, mert olyan emberi minőséggel és munkával találkozom itt, amit egyre ritkábban látok Franciaországban, ahol már szinte hivatalnokként viselkednek a színház dolgozói. Itt még olyan emberek dolgoznak, akiknek van kedve valami jót csinálni, sokszor munkaidőtől és büdzsétől függetlenül. Az itteni legnagyobb probléma az óriási pénzhiány.

Verdi Traviata című operája a Csokonai Színházban | Fotó: Derencsényi István Verdi Traviata című operája a Csokonai Színházban | Fotó: Derencsényi István ©

A 2016-os debreceni La Traviata egy régebbi, 2007-es rendezés repríze, vagyis a díszletet és a jelmezeket megtartva új szerep­osztással, de a korábbi értelmezést szem előtt tartva kerül színpadra Verdi operája. Ezt az előadást ugyanilyen módon Franciaország több városában is játszották már. Mit szól az itteni szereposztáshoz?

Nadine Duffaut: Nagyon kellemes meglepetés Violetta szerepében Kolonits Klára. Teljes mértékben úgy értelmezi a szerepet, ahogyan én látom. Georges Germont szerepét Florin Estefan énekli és játssza, őt a Kolozsvári Román Nemzeti Opera igazgatójaként már ismertem, az előadásban egy nagyon emberi figurát hoz. A Csokonai Színház Énekkarával többször is dolgoztunk együtt, úgy gondolom, jó kis csapatot alkotunk. Boncsér Gergelyben megvan az a fajta törékenység, ami Alfredben, illik hozzá a szerep. Jól működik a két főszereplő párosa, tüzesek mind a ketten. Ugyanúgy jól teljesít Flora (Bódi Marianna), a doktor (Ürmössy Imre), a márki (Wagner Lajos) és a báró (Fülep Máté). Böjte Sándort nagyon szeretem, megvan a fantáziája és a „szeme” Gastone szerepéhez, és nagyon kellemes vele dolgozni.








hirdetés