Kiaknázatlan kincs: a világ élvonalába tartozhatnánk, ha kihasználnánk a termálvizeket

Akt.:
A nagyerdei termálfürdő
A nagyerdei termálfürdő - © Fotó: Derencsényi István
Debrecen – A 30–40 fokos vizeket igen, az ettől eltérő hőmérsékletűeket nem hasznosítjuk.

A megyében bárhol lefúrunk, jó eséllyel találunk termálvizet, és néhány speciális kivételtől eltekintve ezek mind gyógyvízzé is nyilváníthatók – mondja dr. Buday Tamás, a Debreceni Egyetem Ásvány- és Földtani Tanszékének tanársegédje. Mi több, teszi hozzá, az egész Alföldön, sőt, bizonyos helyeken – igaz más ok miatt – a mészkőhegységeink peremén is könnyűszerrel bukkanhatunk felszín alatti melegvízre.

De mi a különbség?

– A Kárpát-medence geológiai szempontból olyannyira alkalmas termálvíz kialakulására, hogy a felszín alatti vízkészlet mennyiségét, kiterjedését és hőfokát tekintve Európában az elsők, a világban pedig a szoros élmezőnyben vagyunk – folytatja, hozzátéve, hogy e készlet valójában az egykori Pannon-tenger, majd Pannon-tó partközeli, kiédesedő vize, amelyet 400–2000 méteres mélységben az üledékes kőzetekből álló víztartó rétegek tárolnak. A víz a melegét a Föld belsejéből – az olvadt kőzettől, az asztenoszférától – kapja, mivel a Kárpát-medencében lefelé haladva geológiai okokból gyorsabban, az átlagos 3 Celsius fokkal szemben 5-6 fokkal emelkedik a hőmérséklet 100 méterenként. A lenti víz nagysága csak becsülhető. A mélységi vízmozgások miatt utánpótlást csak lassan kap felülről és oldalról. A víz barnás színét bitumenes összetétele adja, mely a szerves anyagok szénhidrogénné érésének egyik terméke. Megyénk azonos mélységből termelt termálvizeinek összetétele nagyon hasonlít, fontos különbséget a jodid és a bromid ionok változása okozhat. Ezek alapján lehet egyes vizeket bizonyos betegségek kezelésére alkalmazni.

Elhúztak mellettünk

A mai termálkutak jórészt a szénhidrogének keresésekor fúrt, az eredeti célját tekintve meddő, ám melegvíz szolgáltatására alkalmas kutak, amelyeket az ’50–’80-as években jelképes összegért adtak át településeknek, szövetkezeteknek. – Amíg a geotermikus hasznosítás a termálvíz kitermelésen alapult, tehát az ’50-es és ’70-es évek között, addig Magyarország világhatalom volt. A gyógyászati- és fürdőkultúrától eltérő hasznosításon túl idővel jöttek az újabb lehetőségek, amelyekkel a kisebb termálvízkészlettel, de melegebb, akár 150 fokos vízzel rendelkező országok sokkal jobban éltek. Akkortól jelentősen hátrább kerültünk – állapítja meg az egyetemi oktató.

A jogszabályok alapján a termálvíz hasznosításában a gyógyvíz, a lakosság, az ipar és az energetika a sorrend. Ez megjelenik a használati díjakban is: a gyógyászati a legolcsóbb és ez egyértelműen a fürdők felé tolja a termálvíz kihasználását. A fürdőknek a 30–40 fokos vizek kellenek, miközben az efeletti és az ez alatti hőmennyiséggel nem élünk. Pontosabban csak minimális mértékben – a Dél-Alföldön lakásokat és kertészeteket fűtenek így. Az ipari használat elenyésző, holott a világ élvonalába tartozhatnánk. – A gazdasági ösztönzők, a pályázati rendszerünk azonban nem nyújt jó alternatívát a termálvíz gyógyászati célú hasznosításával szemben, és a magyar energetika sem efelé halad – magyarázza.

Nem a mennyisége a kérdés

Hogy meddig elég a termálvizünk? Jelenlegi tudásunk szerint nem megmondható, a rétegekből nem fogyhat el, hiszen van utánpótlás. Inkább az a kérdés – fogalmaz Buday Tamás –, hogy mennyi ideig termelhető ki gazdaságosan. – Ilyen gond már most is akadhat. Példa erre a debreceni városi kertészet 1968-ban fúrt kútja. 1972-ig pozitív kút volt, azaz a hidrosztatikai nyomás miatt szivattyúzás nélkül adta a vizet. Addig 40 méterrel csökkent a nyugalmi vízszint. Később szivattyút építettek be, majd a vízkiemelő teljesítményét is növelni kellett.

A megyében ugyanakkor több településen vannak ma is pozitív kutak. Hajdúszoboszlón 15 ilyen található, de egy időben mindig csak néhányat használnak. A gyógyászati részlegbe természetesen a gyógyvízzé minősített vizet adó kutakból megy a melegvíz, míg a többi helyre az ilyen minősítéssel nem rendelkező víznyerőkből is folyhat. Ha valahol kevés, mindig lehet új kutat fúrni, lényegében bárhol a megyében. Komoly termálvíz-kivétel Hajdú-Biharban csak két helyen van: Hajdúszoboszlón évi 2 millió, Debrecenben 600 ezer köbméter.

– Kovács Zsolt –








hirdetés