Sokfejű sárkányként falja fel a világot a szemét

Hősünk alvilági kalandja megváltoztatja a középvilágbeli barátok szemléletét
Hősünk alvilági kalandja megváltoztatja a középvilágbeli barátok szemléletét - © Fotók: C. Kiss Ilona
Debrecen – Alternatív világmagyarázattal szolgál, környezettudatosságra, egymásra figyelésre tanít az ökomese.

Gyermeknapon, azaz május 27-én a Kölcsey Központban a hagyományosnak mondható programok – mint a Ringató, a családi vetélkedők, a Halász Judit-koncert – mellett unikális eseménynek is otthont adott. Az úgynevezett ökoszínházi előadásban az Ibolya Utcai Általános Iskola diákjai adták elő Áfra János Tálti és a Világfa című mesedarabját.

Így született Tálti és a Világfa

A Zöld Város program indíttatására 2017-ben vette kezdetét a Művésztér Egyesület ökoszínházi projektje. A résztvevők a színházi eszközöket tartották megfelelőnek ahhoz, hogy felhívják a figyelmet a környezetvédelemre, illetve a környezettudatos létre. Ehhez viszont kellett egy olyan színdarab, amely e témát is érinti, és mind a gyermekek, mind a szüleik számára szemléletformáló erővel bír.

A Művésztér Egyesület megkereste Debrecen egyik büszkeségét, a főleg lírikusként ismert Áfra Jánost, hogy írjon egy mesedarabot, amely az általános iskolás korosztályt a környezettudatos élet felé orientálja. Így született meg Áfra János második drámája. Korábban ugyanis – tudtuk meg az alkotótól – szintén felkérésre írt már egy színművet, A semmi nem késik címmel. Egyfelől némi műfaji rutinnal felvértezve, illetve szintén fontosnak érezve a témát, boldogan vállalkozott a feladatra. Így született meg a Tálti és a Világfa című darab, amelyet Sebestyén Mária „vezényletével” és rendezésében az Ibolya Utcai Általános Iskola negyedik osztályos színjátszó szakkörös diákjai vittek színre, s amelynek március 27-én volt az ősbemutatója.

A költő, ha drámát ír

Áfra Jánosnak azon túl, hogy szintén igyekszik környezettudatosan élni, a darab megírásában nagy segítségére voltak a nővére kiskamasz gyermekei. Az ő nyelvi világukat, modern technikai eszközökhöz való hihetetlenül erős kötődésüket, az egymással való interaktivitásukat tanulmányozhatta alkotás előtt és közben. Ezért gondolta, hogy egy „mindennapi” szintről indítja a darabját: egy játszótéren zajló párbeszéd-sorozatból, amelyből rögtön kiderül, melyik gyerek iszik kólát, eszik chipset (Andris, Tálti duzzogi bátyja), majd a zacskót el is hajítja. Megmutatkozik az is, ki szedi mindezt össze utána (ő lesz Tálti), s igyekszik szelektíven elhelyezni a szemetet a hulladékgyűjtőbe. Ki az, aki magát a divatos világbékét hirdetve stylistnak képzeli, és a különböző telefonos applikációk segítségével mindenféle fura figurát kreál a társaiból (Piperke).

hetkoznapi-jatszoteri-diskurzussal-indul-1
Hősünk alvilági kalandja megváltoztatja a középvilágbeli barátok szemléletét

Ám ebből a mindennapi helyzetből egy találó dramaturgiai fogással – a főszereplő Tálti számára kedves kislány, Dia hirtelen eltűnésével – Áfra műve a szereplőket és a befogadókat átvezeti egy másik világba, s ettől kezdve a darab egy alternatív világmagyarázattal is szolgál. A Csongor és Tünde motívumainak ihletésére, azokat modernizálva a Dia keresésére induló Táltit a Világfa fogja vezetni, amelyben „összeér a kezdet, az átmenet és a végzet”, s amely összekötője három szférának – az alvilágnak, az életvalóságnak és a felvilágnak. Tálti a fejlődését is szolgáló keresése útjára lépve ezekben a másfajta létszférákban ráadásul olyasfajta erőkkel találkozik – sárkányokkal, manókkal, boszorkányokkal és tündérekkel –, akik rávilágítanak a valóság szintjén soha meg nem tapasztalandó dolgokra.

Profi segítség

A színjátszó szakkörös gyerekeket a vezetőjükön, Sebestyén Márián kívül egy, a városban szintén nagy tiszteletnek örvendő színművész és rendező, Vranyecz Artúr is segítette. A diákok úgynevezett mini színházi tréningeken vehettek részt, ahol a színész-rendező például a végszavazás mikéntjére, vagy a pontos színpadi érkezésre tanította meg őket. Ennek köszönhetően mindenféle elcsúszás, vagy ritmusbéli probléma nélkül játsszák végig ezt a közel ötven percet.

Mindenképpen szeretném kiemelni a főszereplő Táltit játszó kisfiút, akinek nemcsak, hogy a legtöbb szöveget kell tudnia, de a különböző szereplőkkel találkozva mindegyik felé más-más gesztusrendszert kell alkalmaznia, s más-más nyelven kell beszélnie. Kérdésünkre Áfra János azt hangsúlyozta, hogy a legérdekesebb karakternek a darabban Pumpit, a csínytevő manót tartja, akinek félremondások, szótorzítások jellemzik a beszédét, amely egyfelől a humor forrása, másfelől – mivel színjátszó szakkörös gyerek adja elő, egyébként nagyszerűen – készségfejlesztő célja és hatása is van. A nagyszerű megoldások közül a darabban szereplő egy- két- és háromfejű sárkány színpadi megjelenítésének ötlete ragadott meg leginkább. Mert az addig teljesen evidens, hogy az egyfejű sárkányt egy gyermek alakítja, ám a két- és háromfejű esetében nem egy diák kap a nyakába többfejű-jelmezt, hanem több szereplő összekapaszkodva érkezik a színpadra. Az egymásra figyelést is tanulva ezzel.

S lévén, hogy ökoszínházról van szó, a játékot nagyban segítő díszletek és jelmezek – amelyek Tóth Ilona Csilla munkáját dicsérik – nagyrészt újrahasznosított anyagokból, a Libakertben önkéntesen összegyűjtött tárgyakból készültek. Kiemelendő a rajzolt háttér: legyen szó akár a játszótéren zajló események lakótelepi hátteréről, akár az alternatív világba kerülést szimbolizáló Világfa rajzolva is hiteles megjelenítéséről.

A sárkányok és a szeméthegyek

De hogy mi köze az egyes létszféráknak a környezettudatossághoz? Nos, Tálti útja során erre is fény derül. Mert amíg a felvilágban, amely a tündérek földje, „egyként figyelnek a kintre és a bentre”, azaz a belső és a külső harmóniára, tisztaságra, addig a Diát elrabló sárkányok arra koncentrálnak, hogy az emberek a „középvilágban hogyan halmozzák a szemetet”, azaz őket az emberek „alkotta” szeméthegyek éltetik. Tálti Dia kiszabadítása érdekében folytatott küzdelme így a szemétkupacok elleni harc is egyben, amely – hősünk/hőseink középvilágba való sikeres visszatértével, s a díszlet játszótérré való visszaváltozásával – a gyerekek környezetszennyezéshez való viszonyát is nagymértékben átformálja. Olyannyira, hogy Tálti kis alvilági kalandja után már Andrisnak sem derogál egy kis szemétszedés, vagy a szokottnál kevesebb kóla elfogyasztása…

– Gyürky Kata –