Sokan visszavárják a vasutat Létavértesre

Sokan visszavárják a vasutat Létavértesre
© Fotó: Turóczi Barnabás
Létavértes – Két kezdeményezés szerencsés egybeesésének köszönhetően vasutas események helyszíne volt Létavértes a hétvégén.

A nagylétai emberek áldozatvállalásának köszönhetően 1894. december 8-án megindult a menetrend szerinti személyi- és teherforgalom Monostorpályi – Hosszúpályi – Hajdúbagos – Sáránd – Szepes, Szepeshalom érintésével Debrecen felé. Korabeli tanulmányok javasolták a sínpár meghosszabbítását Székelyhíd irányába, mivel a fővonali csatlakozás hozzájárulhatott volna a régió gazdasági fellendűléséhez. Az elképzelést az első nagy háború kitörése, a monarchia szétesése és a Trianoni békeszerződés áthúzta. A vasút így is nagyon fontos szerepet töltött be a legkülönbözőbb termékek szállításában. Továbbá sok ezer diák ezen a vonaton utazott az iskolákba, és a munkába járókat is kiszolgálta a vasút. Az érkező vonatokhoz a helyközi autóbusz járatok is kimentek. Mindez azonban már történelem, mivel 2009. december 12-e óta nem közlekednek személyszállító vonatok a Debrecen-Létavértes vasútvonalon.

Várták a piros vonatot

Szeptember 15-én azonban ismét benépesült a rozsdás sínpár Létavértesen. A Nohab GM Alapítvány által indított nosztalgia különjárat Rákosrendezől indulva Szolnokon, Debrecenen és Sárándon át, pár perccel délután fél kettő előtt begurul az ütött-kopott állomás elé. Közel kilenc éve járt itt személyeket szállító szerelvény. Az érkező 140 utast viszonylag kis létszámú, de lelkes érdeklődő emberek, valamint a Vértesi Nyugdíjas klub tagjai várták, saját készítésű süteményekkel kínálva az érkezőket. Mintegy negyven perc múlva a svéd mozdony hangját kieresztve elindult, majd robosztus piros alakját egyre kisebbé tette a messzeség.

Több helyen is eljártak

Menyhárt Károlytól, Létavértes polgármesterétől megtudtuk, hogy a lakosság körében vegyes érzéseket, véleményeket váltott ki a személyszállítás megszüntetése. Akik használták, illetve közel laktak az állomáshoz, továbbá akik vasutas elődei, családtagjai voltak, azok azt a döntést felháborodással vették tudomásul. Akik nem vették igénybe, azok egykedvűen konstatálták. A városvezető elmondta: ő az előbbi csoporttal értett egyet, ugyanis a megszüntetéskor gazdasági és forgalmi okokra hivatkoztak, a létai vonal pedig nem volt veszteséges.

– Még a döntés előtt kezdeményeztük, hogy a Volán buszjáratai vállaljanak ráhordó szerepet, hogy legyen megállójuk több járatpárhoz. Az érintett települések a pálya sebességének növelése érdekében hozzájárultak volna a talpfák betonra történő cseréjéhez. Sajnos a MÁV részéről mindezekre nem volt fogadókészség. A közlekedésért felelős helyettes államtitkárnál szakmai anyaggal igazoltuk, hogy a szárnyvonalon a vasúti szállítás rentábilissá tehető. A döntésnél ezeket nem vették figyelembe, így a reformkor sikertörténetének számító vasútvonalak közül a nagylétait is beáldozták.

A Hajdú Volán, miután a személyszállítás egésze a fennhatósága alá került, új járatokkal kitöltötte a „réseket”, menetrendjével folyamatosan igazodik a felmerülő lakossági igényekhez. A szolgáltatás a nyilvánvaló teljességével sem kárpótolja a vasúti infrastruktúra enyészetét – tette hozzá a polgármester, aki azzal folytatta, hogy Létavértesen sokan úgy gondolják, hogy létezik megoldás, és van reális esély az újraindításra. Azért is, mert indokolt lenne a közúti nehézáru szállítást ide átterelni. Egy jól összehangolt személyszállítási menetrend lehetőséget teremtene arra, hogy a vasút kínálta kényelemmel Létavértesről Európa bármely szeglete elérhetővé váljon.

– Ezért kezdeményeztük Debrecen város polgármesterénél, hogy támogassa és segítse az elővárosi vonalként történő újraindítást. Papp László polgármester tájékoztatása szerint az új főpályaudvar, illetve az Intermodális Közösségi Közlekedési Központ fejlesztése során létesülő térségi infrastruktúra sok mindenre teremthet lehetőséget.

– Turóczy Barnabás –