Soha többé diktatúrákat!

Akt.:
A Debreceni Egyetem Állam- és Jogtudományi Karán a Rákosi börtönei című kiállítással emlékeztek tavaly áprilisban a kommunista önkényuralom áldozataira
A Debreceni Egyetem Állam- és Jogtudományi Karán a Rákosi börtönei című kiállítással emlékeztek tavaly áprilisban a kommunista önkényuralom áldozataira - © Fotó: Derencsényi István
Debrecen – A történész szerint a kommunizmus mintegy száz évvel „vágta vissza” a régiót.

A kisgazda Kovács Béla letartóztatásának napja, február 25. a kommunizmus áldozatainak emléknapja. A kommunista diktatúrák halálos áldozatait világviszonylatban 100 millióra becsülik. Kelet-Közép-Európában a számuk eléri az 1 milliót: ennyien haltak meg éhínségben, kényszermunkatáborban vagy kegyetlen kivégzések miatt.

A kommunizmus rengeteg emberi mocskot szabadított fel…” Dr. Glant Tibor

A politikus 1947. február 25-i letartóztatása az első állomása volt annak az eltervezett folyamatnak, amelyben a kommunista párt az ellenszegülők kiiktatásával a totális egypárti diktatúra kiépítése felé haladt. A kisgazda képviselő önkényes fogvatartása a demokratikus jogok lábbal tiprásának jelképévé vált, s jól jellemezte a pártállami rezsim majdnem fél évszázados uralmát.

Megengedhetetlen

Jóval többre tehető azonban azok száma, akiket a diktatúra hétköznapi valósága testileg és lelkileg megnyomorított. A rendszer áldozata volt az is, akit vallattak és kínoztak, akit megbélyegeztek, akit kirekesztettek vagy börtönbe zártak, akit csoport-, politikai vagy vallási hovatartozása miatt üldöztek; mindenki, akit megfosztottak a szabad cselekvés és választás lehetőségétől.

A fentiek kapcsán dr. Glant Tibor történész a Napló kérdésére keserűen ekképpen fogalmazott: akkoriban így értelmezték a mentelmi jogot, jóllehet egy civilizált társadalomban az ilyesmi megengedhetetlen. A kommunizmus jelszavával elkövetett durva beavatkozások, köztük például az egyházi élet szétverése, mind azt okozta, hogy az elnyomott országok nem abba az irányba fejlődtek, mint amerre lehetett volna.

Az ideológia az egész kultúrára és a városépítészetre is rányomta a bélyegét, szobrokat döntöttek le, és állítottak nekik tetszőket, ezek hatásai ma is érezhetők – és akkor még nem szóltunk az itteni személyi áldozatokról.

A fiatalokhoz is szólni

Az áldozatoknak napjainkban sincsen igazi saját emlékhelyük, és sokuk jeltelen sírban van. A történész szerint a ma embere számára az a legfontosabb teendő, hogy beszélni kell a korszakról és a tetteiről, mégpedig úgy, hogy a fiatalokhoz kell szólni. Ennek érdekében másként, az ő nyelvükön kell beszélni, úgy, ahogyan a fiatalok értik és megértik. Tehát például akár mobiltelefonos és internetes alkalmazásokkal is.

Nagyon fontos tudatosítani egyúttal azt is – hangsúlyozta dr. Glant Tibor –, hogy a kommunizmus rengeteg emberi mocskot szabadított fel. Ezek azonban soha többé nem történhetnek meg ismét, akárcsak a nácizmus által és annak nevében elkövetett bűnök se.

VA