Simonffy Emil: Zenei életmű Debrecenért

Simonffy Emil: Zenei életmű Debrecenért

Debrecen – 90 éve, február 19-én
hunyt el Simonffy Emil királyi tanácsos,
zenedeigazgató. Ha már nem kaphatott
díszsírhelyet, azt legalább
megérdemelné az utódoktól, hogy
végső nyughelye méltó legyen
életművéhez, emlékéhez.


Ha zenei múltunk egyik legnagyobb
hatású vezetőjének
munkásságát
méltatni kívánjuk, gondolatainkat
a Zenedéért és a városi
zenei életért végzett, biztos
értékítéleten
alapuló, kitartó és
sokirányú
tevékenység kettős
vezérfonala mentén kell
megfogalmaznunk.

A munka embere


Az 1883-ban megválasztott új
igazgató 36 éven keresztül volt a
helyi zenei élet meghatározó
személyisége. Debreceni
hegedű-tanulmányait
külföldön folytatta.
Tehetségére a
világhírű Auer Lipót is
felfigyelt.


Berlinben tovább
tökéletesítette
tudását, hogy hazatérve
azt a város szolgálatába
állíthassa. Mindenek előtt
stabilizálta a Zenede helyzetét. Rendezte
a vagyoni viszonyokat, és – a
jövőre is gondolva –
korszerűsítette az intézmény
alapszabályzatát.


A színvonal emelése és az iskola
fejlesztése érdekében új
tanárokat hívott, új tanszakokat
nyitott meg és külön gondja volt a
tanári fizetések
megemelésére is. 1906-ban országos
értekezletet rendezett. Az ott
elfogadott és a kultuszminiszternek
küldött memorandum a vidéki
professzionális zeneoktatás
kialakításának egyik legfontosabb
alapdokumentuma.

Az egyébként megnyerő modorú
igazgató céljai elérése
érdekében nem riadt vissza még a
városvezetéssel való
konfrontálódástól
sem.”Ha a város maga állítja
fel zeneiskoláját, azt úgy
szervezheti, amint akarja. De akkor is
kérdéses marad, hogy a
művészeti tekinteteknek (…)
elég lesz-e téve?”
Rámutatott az időnként
tapasztalható
szűkmarkúságra is. Komoly
igénye volt az intézmény jobb
és közvetlenebb kezelhetősége
érdekében, hogy minél szabadabb
mozgástere legyen.


1894-ben a Vár utcán
felépíttette az ország első,
kifejezetten zeneoktatási célokat
szolgáló
Zenepalotáját.
Igazgatóságának 20 éves
jubileuma alkalmából nem
véletlenül nevezték őt a munka
emberének. Elévülhetetlen
érdemeiért királyi
tanácsosi címet kapott.

Társadalmi
elismertség



A Zenede hangversenyélete
Simonffy igazgatósága
alatt alaposan föllendült. Ennek
köszönhetően az intézmény
a zenei élet centrumává
vált. A céltudatos
szervezőmunkával megteremtett
közönség lehetővé tette
számára, hogy néhány
zenebaráttal (pl. Kövy
Lajos
, dr.Kenézy
Gyula
, dr. Újfalussy
József
és mások)
megalakítsa a Zenekedvelők
Körét, mely a kezdeti
nehézségek után hosszú
éveken át nagysikerű hangversenyek
szervezésével és
világnagyságok
szerepeltetésével
ajándékozta meg a város
polgárait. Az érdeklődők
száma évenként változott,
de bizonyos évadokban a Körnek több
támogatója volt, mint ahányan ma
hangversenybérletet vesznek Debrecenben.


Ez a sikeres munka egyértelmű
bizonyítéka. A hangversenyeken és
az azokat időnként követő
fogadásokon egyébként
rendszeresen megjelentek a város
elöljárói is. Így ezek a
rendezvények a társadalmi élet
fontos eseményeivé váltak.

A kiváló igazgató mindezekkel
megteremtette Debrecen zenei
életét.

Utóhang


E sorok írójának –
kései utódként – még
módjában állt nagy
elődjének sírját megmenteni a
felszámolástól, azonban az –
leszármazottak hiányában –
továbbra is gondozatlan, elhanyagolt
állapotban van. (Éppen úgy, mint
az általa megálmodott Zenede
épülete.) Sajnálatos, hogy ennek
többszöri jelzése visszhang
nélkül maradt. Ha már nem kaphatott
hamvainak áthelyezésekor
Simonffy Emil díszsírhelyet, azt
legalább megérdemelné az
utódoktól, hogy végső
nyughelye méltó legyen
életművéhez,
emlékéhez. Ne váljon a munka
emberének (és szüleinek)
sírja a munkátlanság
és közöny
martalékává!

– Molnár Zsolt –

Címkék: ,