Sikert sikerre halmoz a fiatal debreceni matekzseni

Baran Zsuzsi személyében először jutott ki a Nemzetközi Matematikai Diákolimpiára 10. osztályos leány
Baran Zsuzsi személyében először jutott ki a Nemzetközi Matematikai Diákolimpiára 10. osztályos leány - © Fotó: Molnár Péter
Debrecen – Lány létére komoly versenyeken arat sikereket a Fazekas-gimnázium diákja.

Igazi matekzseninek tartják Baran Zsuzsát, a Debreceni Fazekas Mihály Gimnázium tizenegyedikes, 17 éves diákját. Matematika tagozatra, azon belül is speciális tantervű osztályba jár, heti hét órában az emelt szintű érettségi anyagánál többet tanulnak meg; ilyen osztály az egész országban tizenegynéhány van, megyénkben ez az egyetlen.

Egyértelmű válaszok

A tárgy iránti vonzódása nem meglepő, szülei a Debreceni Egyetem matematikusai, számára természetes ezzel a tudománnyal foglalkozni. De, mint mondja – s tanára, Tóth Mariann megerősíti –, sok emberben ma is megvan az előítélet, csodálkoznak, ha azt hallják, hogy lányok komolyan tanulják a matekot. Tapasztalatai szerint igaz, hogy a matekos osztályokban több a fiú, de az a kevés lány gyakran a legjobbak között van.

S hogy miért szereti a matematikát? – Mert egzakt tudomány, a humán tárgyakkal ellentétben egyértelmű válaszokat ad, és ha nem is ismerjük még ezt a választ valamely kérdésre, tudjuk, hogy létezik! – magyarázza Zsuzsi. – Habár a természettudományokhoz sorolják, nem kötődik olyan erősen a fizikai világhoz, mint például a kémia, biológia. Ezeknél a természettudományoknál a valóság rácáfolhat az elméletekre, de amit a matekban kitalálunk, az működik! Továbbá, a matematika nem kísérletezik, hanem bizonyít; ha helyesen levezetünk egy állítást, akkor az úgy is van.

Nem számolásról szól

A hétköznapokban ugyanúgy gondolkodik, mint bárki más, de persze előfordul, hogy valami beugrik az órákról. – Mondjuk, amikor fotózunk és kiszámoljuk, hogy ha négyen szerepelünk a képeken, akkor hányféleképpen tudunk sorba állni. Vagy látok valahol egy különleges geometriai formát, és az töprengésre késztet. De összességében ez inkább elvont tudomány – véli.

Ennek kapcsán egy fontos különbségre hívja fel a figyelmet: gyakran azonosítják a matematikával a hétköznapi értelemben, a mindennapokban használt számolást, holott az csak számtan, s bár a matematika alapja, valójában úgy viszonyul hozzá, ahogy a betűk ismerete az irodalomhoz.

A számtanban csupán alkalmazzuk a szabályokat, és ez a legtöbb ember számára unalmas, én sem szeretem. De ha megértjük a szabályokat, mi alakíthatjuk azokat; ez a matematika, és ez adja a szépségét!

– összegezte.

A fejlődés is fontos

Baran Zsuzsi 2–3. osztályos korában kezdett matekversenyekre járni, és egyre komolyabb megmérettetéseken vett részt. Hangsúlyozza: nemcsak maga a viadal vagy annak eredménye számít, hanem az a fejlődés is, ami a mindig nagyon komoly felkészülés során történik. Ugyanakkor megvan benne a versenyszellem is.

– Nem arról van szó, hogy a középiskolások már az egyetemi szintű matematikából készülnek; a versenyeknek egészen más az anyaguk. Leginkább problémamegoldásról szólnak – veti közbe Tóth Mariann tanárnő, megjegyezve, hogy ő maga kevésbé jó feladatmegoldó, mint Zsuzsi. – Már az 5–6.-osoknál figyeljük a tehetségeket, Zsuzsiról rögtön láttuk, hogy rendkívül jó képességű.

De nem csak ez teszi őt eredményessé, hanem a szorgalma, alázata is; sokat dolgozik a versenyek előtt, bár ő nemigen tartja munkának.

Emellett viszont soha nem érezteti osztálytársaival, hogy valamiben kiemelkedik, és a kisebbeknek is szívesen segít a versenyekre felkészülésben – mondja a tanárnő; azért mutatja be tanítványát, mert tudja, hogy az nem fogja dicsérni magát.

Diákolimpián

A legkomolyabb verseny, amin Zsuzsi indult, az IMO (International Mathematical Olym­piad), vagyis a Nemzetközi Matematikai Diákolimpia; ezen mára mintegy 100 ország vesz részt, hat fős csapatokkal, ezekbe bekerülni is nehéz. Nem korosztályos verseny, az összes középiskolás közül válogatják ki a tagokat. A tanárnő megemlíti, hogy 2015-ben, az IMO 56 éves történetében a magyar csapatban Zsuzsi személyében először jutott ki tizedikes lány (a többiek idősebbek voltak), az utóbbi néhány évben pedig lányok sem kerültek be a csapatba.

E versenyen két napon át, napi 4,5 órában 3-3 feladatot kell megoldani, az érmeket a szerzett pontszámok alapján bizonyos arányban osztják ki, tavaly Zsuzsi bronzérmet kapott. A 2016-os csapatba is bekerült, ez a verseny júliusban Hong Kongban lesz – Zsuzsi megjegyzi, az utazási lehetőség is motiváló szempont.) Legutóbb pedig az EGMO (European Girls’ Mathematical Olympiad – Európai Lányok Matematikai Olimpiája) elnevezésű diákolimpiáján vett részt, itt országonként négy fő szerepel; 2015-ben és 2016-ban is aranyérmet hozott haza.


b3

Matekversenyen Romániában, Európai Lányok Matematikai Olimpiája Fotó: Magánarchívum


Munkával jár

Természetesen mind emögött rengeteg munka van: matematikatanárai, Tóth Marianna és Lakatos Tibor segítségén túl például kéthetente felkészülési szakkörön vesz részt Budapesten, de egymás közt is cserélgetnek feladatokat a csapattagok. Fentiekhez Zsuzsi szüleinek támogatása járul hozzá, ők – szakismeretük mellett – pályázatok révén vagy egyéb módokon igyekeznek biztosítani a versenyzés lehetőségét lányuknak. Aki távolabbi terveiről még csak annyit tud, hogy matematikát akar tanulni valamely egyetemen. Addig is, szabadidejében sokat olvas és a barátaival időzik – de olykor velük is a matekról beszélget.

– Szőke Tímea –


Elismerés a várostól

Baran Zsuzsa, a Debreceni Fazekas Mihály Gimnázium hat évfolyamos, speciális matematika tagozatának tizenegyedik évfolyamos tanulója, június 23-án a debreceni önkormányzat Cívis Talentum ösztöndíját kapta meg.


A tudomány sem áll egy helyben, hiszen fejlődik

A legtöbb ember azért nem szereti a matematikát, mert az iskolai tananyag olyan, mintha úgy akarnánk megismertetni valakivel a zenét, hogy csak a kottát mutatjuk meg neki. Aki azonban elmélyed benne, mint a tagozatos diákjaink, kialakul egyfajta lényeglátása, problémamegoldó készsége; máshogy gondolkodik, tisztábban fogalmaz – magyarázza Tóth Mariann tanárnő.

– Az iskolai órákon tanított matematika nagy részét már az ókori görögök is ismerték, a „legfrissebb” eredmények a 18.-19. századból származnak, és középiskolában a feladatok megoldásán van inkább a hangsúly. Az egyetemen ezzel szemben már teljesen elméletközpontú az oktatás, hemzsegnek a definíciók, tételek és bizonyítások. Tudni kell, hogy a matematika ma is folyamatosan fejlődik, és mivel hatalmas tudásanyag halmozódott fel az évezredek során, nagyon szerteágazó, így a matematikusok ugyanúgy csak a saját kutatási területükön vannak igazán otthon, mint más tudományágak képviselői. E fejlődés napjainkban többek közt az informatikának köszönhető, ami számos kérdést, megoldandó problémát felvet – mondta a Naplónak.









hirdetés