Séta vízen, levegőben

Negyedik alkalommal járt indiai alkotóborban Gajdán Zsuzsa festőművész
Negyedik alkalommal járt indiai alkotóborban Gajdán Zsuzsa festőművész - © Fotó: Magánarchívum
Debrecen – A festőművész, aki Indiában találta meg a lelki békéjét.

A kortárs magyar festőművészet egy igen jeles képviselője, Gajdán Zsuzsa hajdúböszörményi művésztanár nemrégiben jött haza Indiából, ahol már negyedik alkalommal vett részt alkotótáborban.

Öt évvel ezelőtt Jodhpurban töltött három hetet – ekkor több száz pályázó közül esett rá a választás. Egy évvel később a Mumbai melletti Sulában rendezett alkotótáborba már meghívást kapott, s ugyancsak meghívással érkezett két év múlva Delhibe, ahol önálló kiállítással mutatkozott be az ottani Magyar Kulturális Központban. Itt egyedüli magyarként és önellátóként vett részt a NIV Art Centre alkotótáborban, ahová a kulturális intézetben látott képei alapján invitálták. Delhiben rendezett kiállításának igen beszédes címe volt: „I walk the path of water and air” ( Én sétálok a vízen és levegőben)

Az indiaiak szeretik a színeit

A napokban tért haza Goából, egy nemzetközi művésztelepről, ahol a meghívott tizenöt alkotó között harmadmagával képviselte a magyar művészeket.

Az indiaiak szeretik a kultúrájukhoz kötődő színeimet – mondja Zsuzsa. Az alkotó nagyon megszerette a vendéglátó ország lakóit, akik elmondása szerint mindig mosolyognak, kedvesek, segítőkészek, annak ellenére, hogy India túlnyomó részében köztudottan nagy a szegénység. Az indiaiak fejében azonban máig jelen vannak Gan­dhi tanításai, ezért bölcs megnyugvással, beletörődéssel fogadják sorsukat, s megelégszenek azzal, amijük van, nem vágynak számukra elérhetetlen dolgokra. A telepeket mindig kiállítással zártuk – ebbe a legutóbbi alkotótáborba a Hajdúsági Művésztelepen megismert Yolanda de Sousa festőművész meghívására érkeztem – mondta a festőművész.

A hazánkban megannyi nívó- és fődíjjal kitüntetett Gajdán Zsuzsa eddig húsz egyéni, és megszámlálhatatlan hazai , valamint külföldi csoportos kiállításon mutatkozott be munkáival. Művészete életigenlő, még időnként komornak tűnő témáin is átsüt az alkotás önfeledt öröme.

„Absztrakciója, gesztusai nem a legközvetlenebb élményhez, a látványhoz kapcsolódnak… ő belső tájaiból merít, intellektualitásából épít” – ahogyan egy szakember írta róla.

– Az indiai két-háromhetes táborokhoz mindig kapcsolódott országjárás, s a tájakon kívül az indiai ételekkel is megismertettek bennünket. Először szokatlan volt a közel tizenötfajta csípős, fűszeres étel, amelyekből választhattunk, de hamar megszerettük ezt a csodás ízvilágot és a fantasztikus ellátást. Ma már teljesen otthonosan mozgok Indiában – s bizton állíthatom, ott találtam meg a lelki békémet. A tervem az, hogy jövőre több hónapra elmegyek ebben a szép országban élő kedves emberekhez – szögezte le Zsuzsa.

– Kenyeres Ilona –








hirdetés