Semmi sem drága

Riport a biharkeresztesi határátkelőn
Riport a biharkeresztesi határátkelőn - © Fotó: Matey István
Hogy van-e menekült-ügy, nem kérdés. A válasz: igen, s nem csak azért, mert a kormány mindent megtesz annak érdekében, hogy valóban legyen. Pedig a hisztériakeltéstől függetlenül is volna menekültügy, kerítéssel és anélkül is. Szabó Zsolt László írása.

Miközben a magyar–román határt jártam, azon morfondíroztam, hogy ha megépül a drótkerítés a szerb határon, vajon merre veszik az irányt a menekültek? Alighanem Románia felé, onnan pedig egy felé vezet az út nyugatra: Magyarországon át. A menekültek célországa jellemzően nem hazánk, hanem főként Németország és Nagy-Britannia. Úgy tudni, ezért aztán, ha elfogják ezeket az embereket, gyakran nem is kérnek menekültstátuszt, inkább vállalják, hogy visszaküldjék őket. Így újra­próbálkozhatnak. Ha ugyanis kérnek, maradniuk kell. Ellentétben a szabálysértési őrizettel, amikor egy Boci csoki „megfújásáért” is őrizetbe kerülhet a tolvaj, az illegális határátlépőkkel szemben a szintén 72 órára elrendelhető menekültügyi őrizetnek aligha van valódi visszatartó ereje. Márpedig ha valaki a korábbi életét feladva, talán gyerekkel a karján indul el, semmi sem drága. Ők a kockázatot újra és újra vállalni fogják. Ha van kerítés, ha nincs.

– Szabó Zsolt László –


Szigorúan zár „Kelet kapuja”, az ártándi határátkelő
A magyar-román szakasz azért különleges, mert nemcsak államhatár, hanem külső schengeni határ is, itt sokkal kevesebb a tiltott átlépő, mint délen. Megnéztük, hogy telik az ártándi átkelő egy napja.









hirdetés