Sem zacskóban, sem palackban
Amikor 2001-ben megszületett a kormányrendelet az ivóvízminőség javításáról, megyénkben mindössze 16 településen nem emeltek kifogást a szakemberek az arzéntartalom mennyisége miatt. Később azonban a határértékek szigorítása miatt ezek legtöbbjében is problémát okozott az ivóvíz összetétele, így a 82 település szinte mindegyike érintett volt, vagy még az a minőség javításában.
Haladékot kérnek
Mint arról dr. Csehi Roland, a regionális fejlesztési ügynökség (ÉARFÜ) szakmai koordinátora beszámolt, a pályázás első ütemében 12 település vehetett részt, s ezeken a helyeken már elkészültek a beruházások. A második ütemben három társulás jött létre a megye keleti és északi részén, valamint a Sárrét, a Hortobágy és Bihar térségében lévő települések összefogásával. Az összesen 21 önkormányzat az egyeztetések után az idén nyújtja be pályázatát, melyek elfogadás esetén 2013 végére valósulhatnak meg, addig viszont ezeken a településeken az arzén mennyisége magasabb lesz a megengedett értéknél az ivóvízben. Emiatt – hivatkozva a javítási szándékra – haladékot kérnek a beruházások befejezéséig – mondta el a koordinátor.
Olcsóbb megoldással
A beruházás költségeit sokallva sok önkormányzat nem lépett be a társulásokba, inkább más megoldást keresett. Így például Konyár és Egyek polgármestere is arról számolt be, hogy az ÉARFÜ ajánlatát elutasítva a Hajdú-Bihar Megyei Vízmű Zrt. segítségével majdnem tizedannyiból megoldották a minőségjavítást. Mint mondták, számukra a legfontosabb az volt, hogy megfeleljenek az uniós elvárásoknak, és ehhez nincs szükségük olyan mértékű beruházásra, mint amilyet a KEOP biztosított volna számukra. Hasonlóan vélekedik Hajdúhadház polgármestere, Béres László is, aki sajnálja, hogy a jó minőségű, fényestelepi kútjuk fejlesztéséhez nem kaptak támogatást, így a 20 kilométerre lévő geszterédi vízbázisról kapnak ivóvizet, de még így is olcsóbb, mint egy megalomán beruházás finanszírozása. HBN–ÉP
