Segítő, ápoló kezek a mindennapokban

Akt.:
Az a lényeges kérdés: áll-e az ágyam mellett, fogja-e majd a kezemet a szerettem?
Az a lényeges kérdés: áll-e az ágyam mellett, fogja-e majd a kezemet a szerettem? - © Fotó: Molnár Péter
Debrecen – A hospice osztály többek számára az elfekvőt jelenti, a főnővér szerint sokkal többet.

  • Pogácsás Ildikó a Debreceni Egyetem Kenézy Gyula Egyetemi Kórház munkatársa, aki jelenleg a Hospice-Palliatív Terápiás Osztály osztályvezető főnővéreként segíti a végstádiumú tumoros betegek mindennapjait.
  • Csaknem harminc éve dolgozik az egészségügyben; másfél éve vezeti a hospice-palliatív terápiás osztályt, mégis úgy érzi, hogy itt találta meg a helyét.
  • Úgy véli, az a dolga, hogy adjon valami többletet minden betegnek, mosolyt tudjon csalni ápoltja és annak hozzátartozói arcára is egyben. Számára az is itt körvonalazódott, hogy mi az, ami igazán fontos az életben.

Tudjuk, hogy létezik, sokszor közelről tapasztaljuk, amint elragad egy-egy szerettünket, barátunkat, mégis nehezen fogadjuk el, hogy egyszer minket is magához hív a halál. Pogácsás Ildikó c saknem harminc éve dolgozik az egészségügyben, másfél éve vezeti a hospice-palliatív terápiás osztályt, mégis úgy érzi, hogy itt találta meg a helyét.

A beteg az első

– Az osztály 2017. márciusban nyitotta meg kapuit, húsz beteget tudunk egyszerre fogadni. Öt négyágyas kórtermünk van, teljesen felszerelt, multifunkcionális ágyaink, a fürdőszoba bent van a teremben, amely akadálymentesített és teljesen korszerű. Az osztály azzal a céllal jött létre, hogy a régióban egyedülálló módon biztosítson életvégi palliatív ellátást a daganatos betegségben szenvedőknek.

Számunkra mindig a beteg az első, ha valaki belép hozzánk, nem gondolná, hogy egy hospice részlegre érkezett.”

Nyilván mindenkiben van egy sztereotípia, maga a társadalmi megítélés szempontjából az osztály nevét meghallva az juthat eszünkbe, hogy elfekvő. Ami a szó szoros értelmében egyáltalán nem állja meg a helyét. Betegek vesznek minket körül, de ugyanúgy megy a viccelődés, a dekorációk pozitív érzést idéznek elő, a kellemes hangulatért pedig mindig kezeskedünk. Két műszakban dolgozunk, minden reggel osztályátadással történik. Nem szoktunk korán kezdeni a napi ellátással, hiszen nem sietünk sehová, a vizit nem meghatározott, nincsenek konkrét vizsgálatok, az ellátott kérése a legfontosabb – avatta be az olvasókat az osztályvezető főnővér. Fontos tudni, a Debreceni Hospice Ház Alapítvány 2015-ös megalapítását követően kapott újabb lendületet az az elképzelés, hogy a cívisvárosban létrejöjjön egy önálló hospice részleg.

pi1Pogácsás Ildikó | Fotó: magánarchívum

Pogácsás Ildikó elmondta, az alapápolás náluk jóval többet jelent, mint más osztályokon. A reggeli testápolós bemasszírozástól kezdve szinte bármit elvégeznek. Emellett nagyon fontos számukra, hogy a hozzátartozóknak is eleget tegyenek, hiszen velük is ugyanúgy foglalkoznak ebben a nehéz időszakban. A reggeli után szabadfoglalkozás veszi kezdetét, soha nincsenek meghatározott programok. Pszichológus jelen van, aki bármikor beszélget az ellátottakkal, a nővérek szívesen kártyáznak, keresztrejtvényt fejtenek a betegekkel, vagy felolvasnak. – Egyáltalán nem jellemző a halotti hangulat. Nyilván nem azokkal a betegekkel viccelődünk, akik már az agonizáló stádiumban vannak, de sok olyan ellátottunk van, akik szeretnek mesélni a régi időkről.

A minap kaptunk egy lemezjátszót, az egyik bácsika pedig kérte, hogy hallgassuk meg rajta a kedvenc zenéjét. A kellemes dal felcsendült, ő pedig felkérte az egyik nővérkét, aki szívesen táncolt vele”

– fűzte hozzá a szakápoló.

Utolsó pillanat

Az elmúlásról mindig nehéz beszélnünk, főleg akkor, ha tudjuk, hogy közeledünk a túlvilág kapuja felé. Az osztályon sem mindennapi beszédtéma a halál, de a nővérek mindig nyitottak azok felé, akik szeretnének megnyílni számukra. Ildikót arról is kérdeztük, hogyan éli meg lelkileg, hiszen nem lehet könnyű olyan emberek mellett lenni, akik folyamatosan fájdalmakkal élnek. – Ez az az osztály, ahol pluszt kell adnunk, meg kell találni benne a szépséget. Jó látni, amikor bejön valaki fájdalomtól meggyötört arccal, síró családtagokkal, majd hetek múlva mosolyog a beteg és a rokonok arcán is az elégedettséget látjuk. Amikor közeleg a vég, felkeressük a beteg családtagjait, hogy idejében érkezzenek, méltóképpen tudjanak búcsút venni hozzátartozójuktól. Megteremtjük a kellő légkört, gyertyát gyújtunk, ott vagyunk a beteg és a család mellett. Mindenben a rendelkezésükre állunk, hiszen a legfontosabb, hogy tudjunk nekik valamiféle pluszt adni a végén.

Számomra itt körvonalazódott ki, hogy mi a fontos az életben: milyen autóval járok, milyen ruha van rajtam, mennyi pénz van a pénztárcában, ezek egyáltalán nem fontos tényezők. Az, hogy állnak-e az ágyam mellett, fogja-e a kezemet a szerettem, vagy egyedül vagyok, idegen ápolókkal, és úgy halok meg, ez különbség a leglényegesebb”

– összegzett.

– Nagy Emese –


Fotó: unideb.hu
Debrecen - Tíz hónapja működik a Kenézy Gyula Egyetemi Kórház Hospice Osztálya. A speciális részlegen a daganatos betegek testi és a lelki fájdalmát igyekeznek enyhíteni. Segítenek nekik abban, hogy életük végéhez közeledve megőrizhessék emberi méltóságukat. A Kenézy Gyula Egyetemi Kórház Hospice...