Segíteni ésszel kell

Segíteni ésszel kell
Hogyan lehetne kitalálni (vagy, ha már kitalálták, átvenni) egy olyan segítő rendszert, amelyben az adományok nagy része a szándékoknak megfelelően hasznosul – kiváltképpen, ha közeli helyekről van szó?

Azért töprengek ezen, mert magam és számos ismerősöm adná oda szinte sosem használt cipőit, ruháit, örökségből maradt bútorait, ágyneműit, de egyiket sem szívesen dobná fel egy Edelénybe induló teherautóra, mert kevés a valószínűsége, hogy megtalálnák azt a családot, amelynek éppen azokra van szüksége.

Vöröskereszt? Máltai!?
Vöröskereszt? Máltai!? Becsülettel teszik a dolgukat, de tapasztalatból tudom, hogy az igények begyűjtésére és az adományok annak megfelelő elosztására-eljuttatására kapcitáshiány miatt nem vállalkozhatnak. Sok más szervezet és magánszemély is segít, véletlenszerűen itt-ott. Ide sok, oda semmi se jut.
Mennyi fölösleges dolgot kaptak?
Egy jól működő rendszer kidolgozása még csak-csak, de működtetése nem lenne egyszerű feladat, s ráfordítást is igényelne. Mégis megérné. S akkor Edelényben és Felsőzsolcán jövő ilyenkor nem arról beszélnének a károsultak, mennyi fölösleges dolgot kaptak, ami végül kukába került, hanem azt hallanánk, hogy jó helyre jókor érkeztek az éppen hiányzó tárgyak.
Ha én volnék az illetékes államtitkár, máris kidolgoztatnám e rendszert, s megszervezném a működtetését. Mert a víz és a szél nem áll le.
Szabó Katalin
szabo.katalin@inform.hu








hirdetés