Se kép, se hang Lábatlanon

Se kép, se hang Lábatlanon
Az elvárásaiknak megfeleltek, mármint az egyiknek. Ez a célba érés volt, oly módon, hogy végig élvezzék a lábatlani futamot. Tóth Attila és Cseke András egy-két gyors alkalmával nem tudta, hogy hol van, de a nézők visszajelzése alapján látványosan és gyorsan autóztak.

A verseny előtt arról volt szó, hogy az egyik álom a cél, a másik az abszolút első hely. Ebből mit sikerült megvalósítani?
– Ebből kérlek szépen az elsőt mondhatni tökéletesen teljesítettük, de hogy milyen áron, azt jobb, ha nem is részletezem. Na, jó elmondom így négy szem között, bánja kánya. A reggel úgy indult, mint mindig, vagy mégsem. Tehát én este mindig összekészítem a dolgaimat, hogy ezzel reggel ne kelljen bajlódni. Egy kupacba mindent az asztalra. Eddig minden tökéletes volt. Teljes nyugodtsággal fogtam reggel a kis bokros csomagomat, és már el is viharzottunk a szállásról a parc farmebe. Ott aztán keresni kezdtem az áramtalanítót a Zsigulihoz, de sehol semmi. Emlékeztem, hogy ott volt. Mondom Bandinak, adja már ide, ha nála van, mert a nélkül nem lesz egyszerű a móka. Nála nincs, mondja. Fénysebességgel vissza a szállásra és ott volt, ahol nem kellett volna lennie, a földön. A srácok még este pizzáztak, és a dobozzal addig figuráztak, míg jól lefigurázták az asztalról. És ez még csak a kezdet volt.

A nap további részén minden flottul alakult, és akkor mégis közel voltatok az abszolút első helyhez? – puhatolóztam nevetve.
– Abszolút minden jól ment. Úgy, ahogy a nagy könyvben meg van írva, a rali nagykönyvben. Na, az abszolút része pont ennyi volt a versenyen, és amúgy is elmondtuk, hogy nem akarunk önteltek lenni, úgyhogy ezt most átengedtük.

Az elmondások alapján úgy hallottam, hogy a második gyorson rossz gumit választottatok. Teherautó gumit. Miért? – kérdeztem viccelődve Attilától.
– Milyen gyorsan terjednek a hírek. De mindig is szerettük a magyar népmesét. Az úgy volt, hogy az első gyorson valamiért egy szót nem hallottam abból, amit Bandi diktált. Onnantól jött a mutogatós navigálás. Az első gyorsról, úgy ahogy letaláltam. A másodikon meg már úgy voltam vele, hogy akkor majd megnézzük, toljuk végig. Na igen, de rosszul írtuk fel a pályát és egy lassító kimaradt. Itt szépen „teherautó gumira váltottunk”, ami leszakította az alját, és bíztunk benne, hogy kibírja a célig. Kibírta szerencsére, és utána már nagyon jókat autóztunk. Mi is élveztük, és a nézők is azt rebesgetik még most is, hogy úgy érkeztünk meg mindig, ahogy várták.

Mindentől eltekintve, mi volt a benyomásotok az idei első rali túra versenyetekről?
– Úgy gondoljuk, hogy a szervezéssel vannak gondok, mint mindig. Talán itt lenne már az ideje annak, hogy eldöntsék, hogy a túrások, vagy a sprintesek a fontosak az adott versenyen, mert nagyon úgy néz ki, hogy a kettő együtt mindig fennakadást okoz. Azért bízunk benne, hogy a legközelebbi futamra ez is megoldódik. Mégis csak a remény hal meg utoljára.

Köszönet a támogatásért:

Zoltán Electric Kft.; Tiszaújváros Transz Kft. Földmunkavégzés-Közúti Teherszállítás; Baromfi Trans 2008 Kft.; Lincos.eu; Komplex-D Magas és Mélyépítés; Baromfiudvar 2002 Kft.; Ferrodo 2002 Kft. Versenyautó Fék & Kuplung Felújítás; K-Gipser Kft. General Kivitelezés Gépi Vakolás; Kelet-Atlasz Kompresszor Kft.; HB.c.e. Mérnöki Szolgáltató, Építő és Kereskedelmi Kft.; Olvisz 98 Olajipari Vízügyi Szolgáltató Kft.; Magyar Mélyépítő Kft.; Aquageneral.hu; Unilub Kft.; Bója Teherfuvarozás; TGK Trans Kft. Gépjárműkereskedelem;

Szöveg: Tiba Anita
Fotó: Soltész „Pasi” László

Címkék: