Sajtófotókon a Vöröskereszt munkája

Akt.:
Sajtófotókon a Vöröskereszt munkája
© Fotó: Magyar Vöröskereszt
Debrecen – Ablakot nyit a Magyar Vöröskereszt láthatatlan munkájára a 33. Magyar Sajtófotó-kiállítás Pályi Zsófia fotóriporter képsorozataival.

Remény az élet peremén címmel csatlakozott az idei Magyar Sajtófotó Kiállításhoz két olyan képsorozat, mely a Vöröskereszt önkénteseinek, alkalmazottainak láthatatlan munkáját teszi láthatóvá művészi módon. A humanitárius segélyszervezet tevékenységének megörökítésére a Canon Magyarország Kft. Pályi Zsófiát, az elismert fotográfust kérte fel. A tárlat június 12-július 5. között Debrecenben a Kölcsey Központban állomásozik.

Érezzék: összetartozunk

– 1859. június 24-én Solferinoban a kor legvéresebb ütközete után ugyanilyen meleg lehetett, mint ma. Mindazok, akik itt kiállítanak megdöbbentő képeket készítettek volna ott – mondta Oláh Miklós, a Magyar Vöröskereszt alelnöke a debreceni megnyitón. Arra utazott egy különleges üzletember, aki – a mai sajtófotósokhoz hasonlóan – meglátta azt, amit a többiek nem. A magukra hagyott sebesültekben ellenség helyett az embert. „Tutti fratelli” (Mindannyian testvérek vagyunk) jelszóval megszervezte a környékbeli emberekkel a sérültek ellátását, s útjára indított egy világméretű mozgalmat, a Vöröskeresztet. Ő volt Henry Dunant, a világ első nemzetközi humanitáriánus szervezetének alapítója. Hazánkban 132 évvel ezelőtt alakult meg a Magyar Vöröskereszt, mely gyakran csendben, visszahúzódva segít azoknak az embereknek, akiknek ez az utolsó reményük – ismertette az alelnök, s azt kívánta, hogy akik Pályi Zsófia dokumentumfotóit nézik, érezzék a szívükben azt, amit Henry Dunant, a Vöröskereszt alapítója érzett és mondott: „tutti fratelli”.

Megjelenített szeretet

Az egyik fotósorozat a Magyar Vöröskereszt Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Szervezetének munkájába nyújt bepillantást; a Gyermekszáj Programba – mely hetente kétszer juttatja tejhez és kenyérhez a rászorulókat – és abba a szolgálatba, mely azokkal a fedél nélküli emberekkel foglalkozik, akik nem tartózkodnak hajléktalan szállókban, de segítséget igényelnek.

A másik sorozat egy lét peremére került háromgyermekes család jelenét mutatja be: a Morzsa családban az édesapa hiába vállalt 24 órás műszakot hetente háromszor, nem tudták kifizetni az albérleti díjat, és mindenüket elvesztették. A Vöröskereszt segített rajtuk, a csepeli Családok Átmeneti Otthonában befogadva őket.

A fotók azt mesélik, hogy az egyszobányi térben éldegélő család boldog, a szeretet feltölti és kitágítja a teret. A parányi zuhanyzótálcában mosdó gyerekek, a gyermekét csókoló apa, anya, az esti mesélésre egy ágyba összebújó család arckifejezéseiből, mozdulataiból áradó, lelki gazdagság ellenpontozza a család szegénységét.

E képeket látva világos: mennyire fontos az időben nyújtott segítő kéz ahhoz, hogy egy szép család egysége, lelki gazdagsága, láthatatlan értékei megmaradjanak. Ehhez kell a sok láthatatlan tett, a Magyar Vöröskereszt és a megyei, területi szervezeteiben dolgozó munkatársaié, önkénteseié.

– Piros Éva –








hirdetés