Sajtó – szabadság

Elcsépelt szokás nemzeti ünnepünk apropóján felkérdezni a jelent: tényleg szabad a sajtó? Égerházi Péter írása.

Volt idő, amikor ez valóban nevetséges kérdésnek tűnt, mert a tollforgatók úgy érezték, leírhatnak mindent, amit a nyomdafesték és a szerkesztőség szellemisége elbír. Ebből már sejthető, most nem így van, de csalódást kell okoznom azoknak, akik ezek után a politikával összefüggésbe hozható megokolást várnak. Arról éppen elég írást lehet olvasni, olykor nemzetközi plénumokon is deresre húzzák a magyar gyakorlatot. Maradjunk csak a mindennapos példáknál. Ma már visszasírjuk azokat az időket is, amikor – ahogy a magyar focihoz – az újságíráshoz is mindenki értett. Nehéz volt elfogadni, de legalább megadatott a másik fél érvekkel való meggyőzésének lehetősége. Manapság mindenki inkább diktálni akar, s a vitát is erővel zárja le. Amikor a megkérdezett fél valami félreértett sérthetetlenség tudatában (mivel piacról él az újság is…) válaszra sem méltat, esetleg feltételeket szab a megjelentetéshez, rosszabb esetben utólag nem járul hozzá. Amikor egy visszaküldött cikkben nem az el nem hangzott mondatokat, tényeket kifogásolja (ilyenre ritkán akad példa), hanem kedvére átírja az egészet, mert biztosan jobban ért hozzá. Ezek az esetek sem a sajtószabadságot juttatják eszébe elsőként az újságíróknak.

– Égerházi Péter –








hirdetés