Ruhagyár lett a szalámigyárból

Akt.:
Az olasz Vidóni szalámigyár csaknem 70 évig működött Debrecenben
Az olasz Vidóni szalámigyár csaknem 70 évig működött Debrecenben
Debrecen – Az 1950-es években elüldözték Debrecenből az olasz szalámigyártó famíliát.

Annak ellenére, hogy a város gazdaságtörténetében igencsak fontos szerepet játszott a helyiek emlékezetében mégis alig maradt meg az olasz tulajdonú Vidóni Szalámigyár. Ezzel a gondolattal kezdte előadását az Olasz Debrecen című konferencián, a Déri Múzeumban Blaskó Barbara a Debreceni Egyetem Olasz Tanszékének munkatársa, aki felkutatta a vállalkozás és a család történetét.

Anno a szalámigyárban Anno a szalámigyárban ©

Kemény munka

Mint elmondta: a gyárat az Észak-Itáliából megélhetési nehézségek miatt érkezett Vidoni fivérek 1886-ban alapították. Azért Debrecent választották, mert ezen a környéken akkoriban nagyon sok sertést, főleg mangalicát tartottak, így mindig bőségesen rendelkezésre állt jó minőségű alapanyag. A gyártást egy kisebb Cegléd utcai üzemben kezdték, de termékeik csakhamar olyan népszerűek lettek, hogy ott már nem fértek el. Ekkor vásárolták meg a Domb és Monti ezredes utca közötti keskeny, hosszú területet, ahol 1904-ben nyitottak. A legjobb időkben 130-150 olasz és magyar idénymunkást foglalkoztattak. (A szakmunkások olaszok voltak.) A gyártás idényjellegű volt, október végén, november elején kezdődött és március 15-éig tartott. Nyáron csak 15-en dolgoztak.

A munkaidő hajnal háromtól este hétig tartott. A kemény munkáért cserébe a munkásoknak naponta háromszor meleg húsételt biztosítottak. A gyárba való belépéskor fekete kávét, fehér pálinkát, az ebédhez pedig vörösbort kaptak.

HBN-OCs