Rosta

Nem túl szerencsés bajokról szólni így az év elején, ám a dolgok mellett nem lehet elmenni.

Serfőző László jegyzete.

Az utakkal kapcsolatos problémákat egyszerűen bűn elhallgatni, mert az, akire tartozik, nem mondhatja, kérem senki nem hívta fel rájuk a figyelmem. Hessentene az ember, ha csupán egy-két legalsóbb rendű aszfaltcsíkról szólna a fáma, bár ezt is csak óvatosan, mert az éppen ott élőknek a mások számára kisebb gond – a nagyobb. Legyen elég megemlítenem a Prügy-Tarcal közötti útszakaszt.

Vezető politikus etette a jó népet tavalyelőtt és még tavaly is, hogy a harminchetes számú főúton milyen jó lesz közlekedni 2006-ban, mert az Miskolc és a gesztelyi körforgó között négysávosra bővül. Kérem, kétezer-hat van, a harminchetesen annyi a kátyú, mint rostán a lyuk. Decemberben rettenetesen leromlott az állaga, egyes szakaszokon úgy kell szlalomozni közöttük.

Ha itt nagyon sürgősen nem tesznek valamit, rövid időn belül egy sávos sem lesz, nemhogy négy. Pedig – merem állítani – nagyobb forgalmat bonyolít le, mint a hármas, Miskolc és Hidasnémeti között. De azt legalább építik. Hipp – hopp. Csak a gondolatjel hosszú a hipphopp között! Katasztrófa van kérem, nem akármilyen.

Ja, hogy nincs rá pénz? Senkit nem érdekel, ha azt látni, hogy az ígérgetésekre van. Talán abból kellene leszakítani valamennyit. Az utakra is.

Serfőző László








hirdetés