Román merénylő támadt a debreceni Miklósy püspökre

A robbanás ereje a közfalakat is kivette, képünkön a szoba, ahol a detonáció történt 1914. február 23-án
A robbanás ereje a közfalakat is kivette, képünkön a szoba, ahol a detonáció történt 1914. február 23-án - © Fotó: Magánarchívum
Debrecen – Csütörtökön lesz 103 éve annak a debreceni merényletnek, amely Miklósy István görögkatolikus püspök ellen irányult. A robbanóanyagot tartalmazó csomagot a bukovinai Csernoviczban adták fel, a megérkezése után pedig baltával próbálták felbontani. A támadásban hárman vesztették életüket. Topor István történész idézi fel a történteket és a nyomozás részleteit.

1914. február 23-án, hétfőn 10 óra körül csomag érkezett Miklósy István görögkatolikus püspök Werbőczy utca 2. szám alatti rezidenciájára, a Kereskedelmi és Iparkamara épületének 1. emeleti püspöki szobájába. Számítottak a küldeményre, hiszen az érkezését megelőző héten a püspök meleg hangú levelet kapott Kovács Anna nagykárolyi származásúnak mondott hívétől. A bukovinai Csernoviczban feladott levél szerint csomag fog érkezni a püspöknek, amely 100 koronát, a főpap személyes használatára egy leopárdbőrt, valamint a templom javára egy aranyozott ezüst gyertyatartót fog tartalmazni. A küldeményekért cserébe azt kérte, hogy a püspök elhunytjairól a szentmisén emlékezzen meg. Levele végén a szent atya áldásától kísért „hosszú és hűséges” életet kívánt.

Baltával estek a ládának

A kézbesített tárgy egy 60-70 centiméter hosszú, 30-40 centiméter szélességű, több mint 2 kilogramm súlyú faláda volt. Miután Miklósy átvette a csomagot, egy sürgős telefonhívás miatt távozott a szobából. Előtte azonban megkérte Kriskó Elek írnokot, bontsa fel azt. A szobában Kriskón kívül Jackovics Mihály püspöki vikárius, Slepkovszky János püspöki titkár és dr. Csatth Sándor egyházmegyei ügyész tartózkodott. A felbontás közben lépett be a szobába Dávid József ügyvédbojtár. Csatth és Kriskó lefejtették a csomagolásként használt leopárdbőrt, Slepkovszky pedig egy baltával hozzálátott a doboz felbontásához. Amint belevágott a dobozba, hatalmas robbanás következett be.

rm3

Az épület kívülről | Fotó: Magánarchívum

Slepkovszky és Jackovics azonnal szörnyethaltak. Testüket darabokra tépte a pokolgép. A Debreczeni Újság 1914. február 26-án Mit találtak a hullákban? A boncolás eredménye című cikkében részletesen beszámolt az áldozatok sérüléseiről. Ebből tudjuk, hogy a rendőrség által elrendelt orvostani boncolás Slepkovszky János tetemén szörnyű sebeket tárt fel. Teste borzalmasan összeroncsolódott és összeégett. Egyes testrészei hiányoztak. Belső szervei a detonáció következtében megsemmisültek, bordái és gerincoszlopa több helyen eltört.

Járókelők is megsebesültek

Jackovics Mihály teste is leírhatatlan látványt nyújtott. Hiányzott a koponyája, a jobb alkar és az elülső hasfal. A szobában tartózkodó dr. Csatth Sándor ügyvédet a légnyomás a földhöz teremtette. Orrán, száján, fülén ömlött a vér. Ő a kórházba szállítást követően vesztette életét.

Kriskó Elek is több sebből vérzett. Testének egy része megégett, reverendáját a robbanás letépte. Szinte a csodával határos módon maradt életben. A tragédia pillanatában szobába belépő Dávid József szintén összeégett, szeme megsérült. Másfél évvel később a szerzett sebeibe belehalt. A három halotton kívül heten súlyos, 26-an könnyebb sérülést szenvedtek. A robbanás pillanatában épület előtt elhaladók közül is többen megsebesültek. Egy fűszerkereskedőnek üvegszilánkok fúródtak a testébe, egy írnoknak pedig vasszilánk fúródott a fejébe. A támadás igazi célpontja, Miklósy püspök azonban sérülés nélkül megúszta a merényletet, mivel néhány szobával távolabb tartózkodott.

Nem robbanásra gyanakodtak

A robbanást követően a rend­őrség Rostás István rendőrfőkapitány vezetésével a helyszínre vonult. Megdöbbenve nézték az eléjük táruló látványt. Az épület félemeletén lévő püspöki hivatal utcai oldalfala kidőlt. Számtalan közfal leomlott, több mennyezet leszakadt, a nyílászárók is teljesen megsemmisültek. A levegőben kesernyés szag terjengett. Először gázrobbanásra gyanakodtak, ám a kiérkező Baáry Jenő tartalékos tüzértiszt megállapította, hogy a kesernyés szag, valamint a detonáció okozta sérülések egyértelműen robbanóanyagot feltételeznek.

Sejtelme beigazolódott. A nyomok vizsgálásánál ekrazit részecskéket találtak. Az elkövető vagy elkövetők biztosak akartak lenni dolgukban. A kiszemelt célpontot mindenáron el akarták pusztítani, ezért használtak nagy mennyiségű robbanóanyagot.

A helyi (Debreczeni Újság) és országos lapok (Budapesti Hírlap, Magyarország, Népszava) is első oldalon adtak hírt a tragikus eseményről. A Vasárnapi Újság 1914. évi 9. száma fényképeket közölt a merénylet helyszínéről. Azonnal megkezdődött a találgatás, vajon kinek vagy kiknek állt érdekében a terrorcselekmény.

A kormánypárti lapok a máramarosi skizmapert és az ezzel kapcsolatos orosz érdekeket jelölték meg a merénylet okául.

rm2

A robbanás ereje | Fotó: Magánarchívum

A Rákosi Jenő szerkesztette Budapesti Hírlap 1914. február 24-i számának vezércikke az alábbiakat írta: „A pokolgép Debrecenben robbant, de a gyujtózsinór messze elnyúlik a kálvinista Rómától”. A cikk írója először a románok között kereste az értelmi szerzőt. Indokként hozta fel, hogy a románok évek óta féktelen durvasággal izgatnak a magyar görögkatolikus püspökség ellen. Ezután az orosz szálat is felvetette. Ezt pedig az elkövető módszerével támasztotta alá. „A módszer (…) az orosz nihilisták régbevált metódusa. Az oláh védtelen asszonyokat, gyermekeket fölkoncol, házakat fölgyujt, elhagyott kastélyokat kifosztogat. De a pokolgép orosz specialitás.”

Román érdeket sejtettek

Az ellenzéki sajtó is a románokat vádolta. Szerintük az újonnan felállított hajdúdorogi egyházmegyével szembeni román ellenérzés, valamint Tisza István zátonyra futott paktumtárgyalásai vezettek a merénylethez. Ezt a gondolatot fejtette ki a Károlyi Mihály gróf nevével fémjelzett Magyarország című lap A debreceni villámlás című cikke. Eszerint „Románia felől fenyeget a legnagyobb veszedelem, s erdélyi határunk mégis egy hajszálnyira sincs megerősítve”. De kik voltak a merénylet végrehajtói? A nyomozás nehezen indult. Miután kiderült, hogy a csomagot Csernoviczban adták fel, megkezdődött a román rendőrséggel való kapcsolatfelvétel. Már néhány nappal az eset után a rendőrség látókörébe került két személy, akik gyanúsíthatóak voltak a bűncselekménnyel. Az egyikük Catarau, a másikuk pedig a Patyomkin orosz hadihajóról megszökött Kirilov nevű matróz. Miután a debreceni rendőrség értesült a fejleményekről, kérték a román kollégákat, tájékoztassák őket. A román rendőrség meglepő módon azt válaszolta, hogy nem Catarau és Kirilov az elkövető. Véleményük szerint a merénylőket tovább kell keresni.

A debreceni rendőrség számára egyértelművé vált, hogy nem lehet a romániai nyomozásra támaszkodni, ezért saját hatáskörébe vonta az ügyet. Március 12-én körözőlevelet adtak ki, amelyben Catarau már igazi nevén, Ilie Wasiliewitz Catarauként szerepelt. Két nappal később pedig nemzetközi körözőlevelet tettek közzé, 30 ezer koronát ígérve a nyomravezetőnek.

A nyomozás azonban holtpontra jutott. Ebben nem kis szerepet játszott a bukaresti rendőrség. Mindent elkövettek, hogy hátráltassák a tettesek felderítését. Félrevezető információkat juttattak el a magyar hatóságokhoz és a sajtóhoz is. A Nagy Háború kitörése aztán teljesen szertefoszlatta a reményeket, hogy valaha is kézre kerülnek az elkövetők. Catarau halála előtt, 1937 májusában a bukaresti Universal lapnak küldött levelében beismerte, hogy ő követte el a merényletet. Még ugyanabban az évben San Franciscóban meghalt.

– Topor István –