Rókaszájból a komoly téma fülbemászóbb

Egy rókáról és egy farkasról - bábelőadás a Vojtina Bábszínházban
Egy rókáról és egy farkasról - bábelőadás a Vojtina Bábszínházban - © Fotó: Derencsényi István
Debrecen – A játékosság, történetmesélés és a bábok önálló élete nagy hangsúlyt kap. Interjú Veres András író-rendező-dramaturggal.

Régi-új darabot mutatott be szeptember 23-án a Vojtina Bábszínház. Az Egy rókáról és egy farkasról című mesét hatéves kor feletti közönségnek ajánlják. A rendezővel a célokról, a Heltai-íz megtartása s a könnyed befogadás összeegyeztethetőségéről is beszélgettünk.

A mesét 2007-ben már színre állította a debreceni bábosházban. Mi motiválta annak idején a megírásra?

Heltai Gáspár fabuláiból készült ez az adaptáció. Ő a magyar nyelvű széppróza egyik legelső képviselője. Nagyban hozzájárult a mai helyesírásunk kialakulásához, mert nyomdatulajdonosként az elsők között adott ki magyar nyelvű nyomtatott műveket, következetesen írta, szerkesztette is azokat. Aesopus állatmeséit sem csak lefordította németből, hanem íróként a saját mesélőkedvét is belecsempészte azokba. A nagy hitvitázó tette mindezt úgy, hogy erdélyi szász családból származván felnőtt korában tanulta meg a nyelvünket. Azért szeretem ennyire ezeket a műveket, mert mindig egy valódi, erős emberi, társadalmi konfliktus az alaphelyzet, miközben a gyerekek számára sokkal érthetőbb állatszereplőkkel mutat be egy-egy problémát. Akármilyen komoly témáról is van szó, ha nem felismerhető emberi karakterek adják elő, hanem egy róka meg egy farkas, akkor marad egy kis eltartottság, játékosság, amitől humorosabb, könnyedebb lesz a történet, és nem sérül a tanulság.

Hogyan fogott a mostani munkába? Tizenegy év alatt sok minden lecsapódhatott önben, talán árnyalódott az olyan, öröknek mondott értékek megítélése, mint a kapzsiság, hiúság, és változhatott a közönség befogadó képessége.

Ha azt veszem, hogy ez egy hatszáz éves szöveg, akkor a tizenegy év nem olyan sok. De a saját életemben jelentős idő, például született azóta két gyermekem. A régi előadáshoz képest a tér, a díszlet és a bábok maradtak az eredetiek. Van benne egy paravános kesztyűs bábjáték, egy hagyományos marionett, s egy harmadik fabula adja a keretet élő játékkal. A szövegkönyv azonban módosult picit. Annak idején küldetésnek éreztem, hogy az archaikus szöveget képpé tegyük, most nem voltunk ennyire szigorúak, kissé egyszerűsítettünk, de a Heltai-ízt meghagytuk. Nem feltétlenül baj, ha nem minden szófordulat jelentésével van tisztában egy másodikos kisgyerek, mert felkapja a fejét a furcsa beszédre, bővül az ismerete. A történetek annyira egyszerűek, hogy a befogadás biztosan nem sérül. Az első mesében egy éhes farkas talál egy sajtot, de azt nem akarja megenni, mert jobbra, másra vágyik, s a kapzsisága okán folyton ráfázik. A másodikban egy öreg farkas tanít egy kis rókát vadászni. Utóbbi türelmetlen, és a saját szakállára elindul kalandozni, persze könnyen elkapják, és elpáholják. Ez nagyon aktuális: ma a hosszú tanulási folyamat megbecsültsége csökken, olyan a társadalmunk, amelyben egyre többen inkább azonnal tudni, csinálni akarnak valamit, és kihagyni a megküzdés lépéseit.

vt54Fotó: Derencsényi István

Nyilatkozataiból kiderül, fontosnak tartja a színészi játékot. Hogyan válogatott alkotótársakat ehhez a műhöz?

Ezeket az egyszerű történeteket színészileg kell belakni, átélhetővé tenni. A Vojtina Bábszínháznak mindig is erőssége volt a jó színészcsapat, a társulat sokfélesége és együttműködési képessége. Minden karaktert a legmegfelelőbb társulati tag kelt életre, közös, jó ritmusú játékban. Hárman a régi előadásban is benne voltak. Ebben a bábosházban több generáció dolgozik együtt a színpadon, méghozzá jól és természetesen. A marionettnél a paraván mögött idegőrlő helyezkedés zajlik. A megvalósításhoz pontosság, technikai felkészültség szükséges és komoly egymásra figyelés, ez itt harmonikusan működik.

Az alkotók névsorában felfedezhetünk egy más miliőből ismertet is. Bolya Mátyás népzenész együtt játszott Palya Beával, Szalóki Ágival. Miért őt választotta?

Annak idején, az első színre vitelkor is csorbának éreztem a zene hiányát. Nem merem felsorolni, hogy Bolya Matyás hányféle zenei produkcióban vett már részt. Szokolay Dongó Balázzsal közösen a Vojtina három darabjához is írt már zenét. Ő főleg népzene-, régizene-kutató, tehát tudósa is annak, amit eljátszik, a Zeneakadémia tanára, az MTA Zenetudományi Intézetének munkatársa. S ha már archaikus szöveghez nyúltunk, klasszikus bábszínházi technikákat alkalmazunk, akkor úgy éreztem, Matyi a legmegfelelőbb ember a zeneírásra. A Vojtina nagy előnye, hogy van lehetőség élő zenével előadást színre vinni.

– X / Megyesi-Horváth Borbála –