Repülős történet

Repülős történet
© Fotó: huffingtonpost.com
Feltűnően bizonytalanul mozgott a három férfi a manchesteri repülőtéren vasárnap este. Angolul egy kukkot sem beszéltek, és az is nyilvánvaló volt, hogy kétkezi munkások. Kovács Zsolt jegyzete.

Zavartan és szó nélkül tették azt, amit a gépre váró többi utas is. Aztán a mellettem lévő ülésekre „dobta őket a gép”. Zavart izgatottságuk ott sem enyhült, majd amikor a gép kilőtt a fekete magasságba, előremeredő tekintettel, nagyokat nyeldekelve szorították a karfát. Az utazómagasság elérésekor a mellettem ülőből hatalmas sóhajjal suttogva kitört: „Nem nekem való a repülés, inkább veszek egy kocsit!” – néztem rá. Majd megeredt a nyelve. Kelet-magyarországi kis falu, munkanélküliség „X éve”, tavasszal jött a magyar férfi Angliából, szakmájukban ajánlott munkát, most pedig jön a tél és utaznak haza. Zsebükben sok ezer fonttal, tavasszal pedig mennek vissza. A „főnök” keríti a felújítandó lakásokat. A csempét, járólapot is ő veszi. Dolgoznak jó sokat, de a kereset is megvan. Annyi, amennyit eddigi életükben talán összesen nem kerestek. Hétfőn már itthon olvasom a hírt: nincs elég szakképzett munkaerő az építőiparban. Vajon miért? – és visszagondolok a vasárnap estére.

– Kovács Zsolt –








hirdetés