Rendszerhiba

Rendszerhiba
© Fotó: Derencsényi István
Ami elromolhat, az előbb-utóbb el is romlik – Murphy törvénye szerint, na meg amúgy is… Igaz ez bármilyen rendszerre – és most véletlenül se gondoljon senki a politikára, hiszen ott aztán igazán minden a legnagyobb rendben volt/van/lesz! Kenyeres Ilona jegyzete.

A napokban magam is szembesültem egy kis rendszerhibával, amikor is csupán bankkártyával a táskámban indultam el otthonról, gondolván, amihez készpénz kell, azt majd az automatából kivett összegből fedezem. Hát nem így történt, mert az ATM meghibásodott, s mivel a legközelebbihez elég sokat kellett volna gyalogolni, letettem arról a szándékomról, hogy a zöldségesnél, vagy a bérletpénztárnál vásároljak. De nézzünk egy igen érdekes, nemrég történt fővárosi esetet, amikor valaki egy ATM-be helyezett bankkártyával véletlenül az „egyenleg lekérdezés” funkciót választotta, és az első pillanatban nem akart hinni a szemének! Igaz, hogy nem kerek egymilliárdot írt ki a gép, hanem – a szupermarketek vevőcsalogató trükkjeihez hasonlóan „csupán” 999999999.99 forintot!

Gondolom, csak a pillanat tört része alatt fordult meg szegény ügyfél fejében, hogy talán mégis ő lett a legutóbbi lottósorsolás nyertese, mert a józan esze azonnal vészfékezett, mondván, ez csak tévedés lehet! Mint ahogy az is volt! Mindenesetre azért egy icipici ideig nagyon gazdag embernek érezhette magát, mint ahogy sokan mások, akiknek éppen ilyen élményei vannak – álmukban. Az ominózus eset kapcsán az illetékes bank közölte, hogy „Visa kártyák esetében a kártyatársaság nem kötelezi a kibocsátókat és elfogadókat a szolgáltatás nyújtására, így az … bank sem biztosít idegen kártyával történő egyenleg lekérdezést saját ATM hálózatában.” Ám ami a legjobban tetszett, az az, hogy felhívják az ügyfelek figyelmét, hogy amennyiben – nem várt – nagy összeg érkezne a számlájukra, semmi esetre se kezdjenek esztelen költekezésbe, hiszen a tévesen utalt összeget minden esetben vissza kell fizetniük.

Én azért hirtelen eljátszottam a gondolattal, mire is költenék, ha nem is egymilliárdot, de egy jelentős összeget, ami tévesen a számlámra kerülne. Vennék ezt-azt, utaznék ide-oda, természetesen adnék némi ajándékot a barátaimnak is – de csak a régieknek, nem azoknak, akik most bukkannának fel a semmiből – alapítványokat is támogatnék, szóval minden olyasmit tennék, amire eddig nem volt lehetőségem. Aztán ha kiderül, hogy mindez a nagy jólét a rendszer hibájának tudható be, és mindent vissza kell fizetnem, hát akkor – azt hiszem – nagyon-nagyon szidnám a rendszert… Persze azt is csak magamban!

– Kenyeres Ilona –








hirdetés