Régi és új között kreativitás a határ

Régi és új között kreativitás a határ
© Fotó: Molnár Péter
Debrecen – Szentpéteri Csilla értéket közvetít főhajtva és újratervezve.

– Őrületes nagy kaland gondolatban találkozni Mozarttal, Haydnnal vagy Beethovennel a 21. században. Elképzelni, hogy összedugjuk a fejünket, és megkérdezem mondjuk Liszttől, hogy járt-e már Kubában, s nemleges válaszára lecsapok. Kérem, utazzunk el zenével és a közösen újragondolt Magyar rapszódiákban lehessen érezni egyfajta latin életörömöt – így éli meg jelenlegi alkotómunkáját Szentpéteri Csilla.

A szó – alkotómunka – nem jó. Rengeteg energia, elvégzendő kreatív vagy monoton teendő, szervezési feladat eredményezi, hogy a Csokonai Színház nagyszínpadának megtelt nézőterén általános és középiskolások tekintete derüljön fel, amikor a zongoraművész egy mondatban (dalban) említi a rock stílust Mozarttal, a bluest Csajkovszkijjal, vagy teljes csendben koncentráltan engedjék át magukon Vivaldi Viharának tisztító hangjait, első kérésre dalolják hangosan az Ablakomba, ablakomba kezdetű népdalt, illetve büszkén tapsoljanak a debreceni diákoknak, akik hangszerjátékukkal, énekükkel váltak a profi produkció részévé. Látva a művész töltöttségét a színen, az „Isten akaratából a legjobb helyen vagyok”-érzéstől párásodó szemét és hallgatva szavait az öltözőben, tudom, hogy ez alkotás ugyan, de nem munka. Elhívás, misszió.

Mérhetetlen nyitottsággal

– Annyira színes a zenei paletta, hogy vétek lebontani könnyű- és komolyzenei műfajokra. A fontos, hogy minőségi legyen. Mérhetetlen nyitottsággal, empátiával, toleranciával lehet a fiatalokat tanítani. A saját fiam kapcsán is tapasztalom, hogy erőltetve semmire sem vehető rá. Olykor megkérem, hogy segítsen nekem kiválasztani, mondjuk négy Mozart-szerzeményből, következő átdolgozásom célpontját. Így meghallgat fontos műveket, miközben érezheti, a véleménye fontos nekem – erősíti azt a többször kiemelt véleményét, hogy a komolyzene mindennek az alapja, és a tudás nélkülözhetetlen, ám a módszerek kissé porosak.

Fotó: Molnár Péter Fotó: Molnár Péter ©

Nekünk pedagógusoknak, szülőknek az lenne a feladatunk, hogy fölismerjük, ha a diák muzsikálni akar, és színvonalas zenéket mutassunk nekik abból, amihez kedvük van. Lehet valakiből nagyon jó jazzdobos vagy rockgitáros is, ha ez a vágy, akkor e műfajban kell igényeset elé tenni. A zeneakadémián úgy tanítottam, hogy a hatvanperces óra első felében én mondtam meg, mit veszünk át, a másodikban a diákom.”

Alázatos, ám kifejező

A Láttad-e már a zenét program egyik alapvető gondolata, hogy a XXI. század gyermekeinek ingerküszöbe jóval magasabbra tolódott a technikai fejlettség következtében, mint a szüleik generációjáé.

Az előadást ezért négy LED-fal színesíti. Az azon futó, a zenével szemben alázatos, ám kifejező, egyedi látványelemeket a művésznő férje, Fülöp Csaba készíti. A zenekar tagjai, Kormos János (gitár), Kovács Norbert (dob), Kovács Ferenc (hegedű és trombita), Szendőfi Balázs (basszusgitár), Takács Márton (ütőhangszerek) tíz éve muzsikálnak együtt.

A produkció közben – Szentpéteri Csilla antikváriumi kutakodásának, tudásvágyának hála – olyasmi is kiderül, hogy Mozart a maga korában éppoly formabontó, öntörvényű volt, mint az elmúlt néhány évtizedben a rockerek. A „lázadása” elején azonban ő is a nagy elődöktől kölcsönzött dallamokra építkezett.

Megtudjuk, hogy a Tom és Jerry egyik részében, a zongora elé ülő frakkos macska épp Liszt Ferenc egyik remekművét igyekszik megtanulni, ám az egér válogatott bosszantásokkal akadályozza meg ebben. Elhangzik, hogy míg a Föld egyik oldalán Oroszországban Csajkovszkij A hattyúk tavát írta, addig a golyóbis túlfelén rabszolgák dúdolták bele fájdalmukat borús bluesdallamokba. Nem is kérdés tehát, hogy elhangzik a balettmű alaptémája egy kreatív átírásban, bluesdalként.

A színpompás zongorabolygó

A művésznő a klasszikus értékekre épülőkön túl saját szerzeményeket is hozott. Az Esőerdő, az Erkel-palotás, az És a nyolcadik napon című dalok előtt a szeretetről, a jóindulatúságról, a természeti környezetünk védelméről szóló gondolatait, érzéseit osztotta meg hallgatóságával. Ilyen színes tehát az a „zongorabolygó”, amelyet Szentpéteri Csilla teremt, ahová ő utazik, s hív útitársul akkor, amikor a hangszer elé ereszkedik.

HBN–HABE


Alkotótárssá válhattak

A pedagógusok szemléletformálása is a cél azzal, hogy a Láttad-e már a zenét projekt aktuális városában élő művésztanárok és ifjak kapcsolódnak be az előadásba. A felkészülés rengeteg előzetes munkával jár, de megéri. A debreceni teátrumban pénteken a Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakközépiskola és Zeneiskola növendékei váltak a Szentpéteri Csilla & Band alkotótársává.



Sporthírek






hirdetés