Reggeltől estig ünnepelt a puszta népe – Ilyen volt a kihajtás a Hortobágyon

Akt.:
Reggeltől estig ünnepelt a puszta népe – Ilyen volt a kihajtás a Hortobágyon
© Fotó: Derencsényi István
Hortobágy – A néphagyomány az igazi tavasz kezdetét mindig is Szent György napjától számította.

Az állattenyésztéssel foglalkozó népek körében, az időjárástól és a legelők állapotától függően évszázadokon át ez idő tájt hajtották ki a jószágokat a téli szálláshelyekről, ekkor történt a pásztorok, béresek megfogadása, vagy éppen az úgynevezett juhbemérés, bár más nevezetes napok is ismertek voltak, mint például a zöldcsütörtök, vagy a nagypéntek.

Marhát tojáson

Így egyáltalán nem meglepő, hogy számos hiedelem és népszokás kapcsolódik ezen ünnephez: mágikus, rontáselhárító szerepet tulajdonítottak például annak a vesszőnek, mellyel az állatokat a legelőkre hajtották, de gyakori volt az is, hogy a marhákat láncon, tojáson hajtották keresztül, s azt tartották, hogy a jószágok olyan erősek lesznek, mint a lánc és olyan gömbölyűek, mint a tojás. A régi hagyomány a hortobágyi pusztában máig él, a tradíciók tisztelői (éljenek bár városban vagy falun) a hét végén élménytúra keretében tapasztalhaták meg, hogyan boldogultak az állattartással foglalkozó eleink.


DI_hortobagy_kihajtas-39

Fotó: Derencsényi István | Kattintásra galéria nyílik!


Reggeltől estig

A népes vendégsereg a Mátai ménesben a rajtengedély vizsgán kezdte a napot, a pusztai állatkertben már ötödik alkalommal rendeztek rackanapot, azt pedig ember meg nem mondhatja, hogy pásztorok és jószágaik ezen a jeles napon hányadik alkalommal vonultak át a híres Kilenclyukú hídon. A jókedv, móka, kacagás mellett idén sem maradhatott el az örökös pásztorok köszöntése, a számadók bemutatása, a megbízólevelek átadása, a csikósok ezúttal is kezesbárányként kezelgették szeretett négylábúikat, s közben a nagyérdemű talán észre sem vette, hogy a puszta népe visszarepítette őket az időben.

HBN








hirdetés