Régészeti felfedezések Debrecenben – Elődeink életéről leginkább a szemétbe vetett tárgyaik tanúskodnak

Régészeti felfedezések Debrecenben – Elődeink életéről leginkább a szemétbe vetett tárgyaik tanúskodnak
Debrecen. A Széchenyi utca környéke Debrecen legrégibb településmagja –tudtuk meg D. Szabó László régésztől a Nyugati kiskörút területén végzett feltárások vezetőjétől. Az Ítélőtábla területén talált 10-ik századi veremház utal erre.

A cívisvárosi régészet nagy eredményének tekinthetjük ezt a felfedezést, hiszen korábbi ismereteink az egykori Paptava környékére tették az első megtelepedést.

A Széchenyi utcai terület több korból is szolgált érdekességekkel: már a Kr.e. 1000 körüli évekből is találtak emlékeket. A Kr.u. 2-3. évszázadból pedig szarmaták lakóhelyét és temetőjét sikerült feltárni.

 

Pipa nagyhatalom voltunk

A tapasztott falú házakhoz nagy mennyiségű agyagra volt szükség. A város határában bányászott agyag nagyon jónak bizonyult később pipakészítésre is -a debreceni „veres pipa” igencsak híres volt, a 18-19. században milliós nagyságrendben készítették. Kár, hogy főzőedények készítésére nem volt alkalmas. A nagy számban talált, fehérre égett agyagedény ugyanis arra utal, hogy azokat máshonnan hozták, tehát a város kiterjedt kereskedelmet folytatott. Legközelebb ilyen agyagot Gömörben, a mai Szlovákia területén és Erdélyben, a Körös mentén bányásztak.

Elődeink életéről leginkább a szemétbe vetett tárgyaik tanúskodnak. Az ásatási területen nagy számban feltárt kutak és agyagnyerő gödrök ugyanis lomok, törött cserepek, csontok hulladéklerakójaként szolgáltak. Ami akkor haszontalan volt, az egy mai régész számára kincs, mert mesél a múltról.

A látszólag érdektelen állati csontmaradványokból például sokat megtudhatunk őseink életmódjáról, háziállatairól sőt táplálkozási szokásairól is. Ezek fontos információk egy régész számára. Az hogy mi és milyen állapotban marad fenn, sok tényező függvénye, a talált leletek nem fedik le az élet minden területét. Mozaikokkal dolgoznak – fogalmazza meg a szakember, ezekből próbálnak képet alkotni. Sajnos szerves anyagok ritkán maradnak fenn. Sokszor egy épen maradt textil értékesebb lehet, mint a nemesfém.

Kíváncsi vagyok, mit gondol a régész a mi szemetünkről, mi marad meg belőle, mit árul majd el rólunk. A válasz nem túl optimista: bár a vasbeton szerkezetek és műanyagok hosszú ideig megmaradnak, nem biztos, hogy ez kellően árnyalt képet mutat majd rólunk.

 

Évgyűrűk és idővonalzó

Fontos kérdés a leletek korának meghatározása. A cseréptárgyaknál nagyon jellemző a készítési technika, maga az anyag és a díszítés. A csontok esetében a radiokarbon vizsgálat, akár 100 év pontossággal megadja a korukat. A dendro-kronológusok pedig a fából készült tárgyak évgyűrűit vizsgálva képesek még pontosabban behatárolni készítésük idejét.

Olyan települések korszakolásához, melyek folyamatosan lakottak voltak a rétegezettség fontos adatul szolgál hiszen mindig a korábbi részre építették rá a következőt. 10-12 réteg is lehet egymáson, egy ilyet feltárni olyan, mintha egy idővonalzón mennénk visszafelé.

 

„Google Krono”

Ha kíváncsiak vagyunk és látni szeretnénk mit találtak a szakemberek a „talpunk alatt”, egy részét megnézhetjük majd a felújított Déri Múzeum új kiállításain. Ám meglepetésemre megtudom, hogy a régészetnek nem elsődleges szempontja a leleteket kiállítani, inkább az előkerült anyag feldolgozása és publikálása a cél. Minden szakember tudja, hogy a leletanyag nagyon leszűkített részét lehet csak bemutatni, és a kiállításokra a nagyközönség elenyésző százaléka jut el. Ma az internet a hagyományos múzeum/médiatár funkció java részét átvette.

Talán megfontolandó lenne egy olyan térkép-szerű régészeti adattár folyamatos kialakítása, mely korról-korra mutatja az ásatások eredményeinek összefüggéseit, mint ahogy például a Google-föld ad áttekintést földünk mai állapotáról. Lehetne mondjuk… Google-Krono. Vagy Google Archeo… HBN



A kommentelés opció, a jó magaviselet kötelező! Moderációs elveinket itt olvashatja .