Csináld azt, amit szeretsz, és többet sosem kell dolgoznod

Debrecen - A biciclown, ahogy ő nevezi magát, 2001-ben feladta ügyvédi állását, eladta autóját, s elrepült Bolíviába.

Különleges vendég érkezett a Debreceni Fazekas Mihály Gimnáziumba, Álvaro Neil személyében. A biciklis világjárónak mindene megvolt, menő ügyvédi irodánál állás, anyagi jólét. Mégsem volt boldog. Feladta egzisztenciáját, és elindult, hogy megkeresse az élet értelmét – írta lapunknak Kiss Zsófia munkaközösség-vezető szaktanár.

Így folytatódik a beszámoló: Álvarot korábban gyakran kérték ügyfelei, hogy készítse el végrendeletüket, arra az esetre, ha meghalnának. S akkor ő elgondolkodott: „Arra az esetre, ha meghalnál? Nem! A végrendeletre akkor lesz szükséged, amikor majd meghalsz!” Mindannyian bevégezzük, de vajon az élet értelme az, hogy minél több anyagi javat halmozzunk fel és azon aggódjunk, hogy halálunk után az jó helyre kerül-e? Ő úgy érzi, az élet értelme az, hogy valóra váltsuk az álmaink. Szerinte ez valami olyasmi, ami éget belülről, egy szenvedély, ami nem hagy nyugodni.

Hiába van meg mindened, ha itt belül, mélyen, üres vagy. S ezt nem tudod pénzzel feltölteni. Csak álmaid beteljesítésével.

Világtérképkór

Az ő álma egészen pontosan egy betegség volt, melynek neve: világtérképkór (mapamunditis, spanyolul). A munkája sok pénzt hozott neki, de elvette az idejét. S belátta, ha így folytatja, az évente 30 nap szabadságot jelent, s ez kevés lesz arra, hogy „kórságából” kigyógyuljon. Utazása során be kellett látnia, hogy erre egy gyógymód létezik, ha még többet utazik.

Másfél év alatt körbebiciklizte Dél-Amerika spanyolajkú országait. Aztán hazatért Spanyolországba, hogy 2004-ben újra útra keljen hűséges társával, a biciklijével és körbe pedálozza a Földet. Elindult, hogy választ találjon kérdéseire, de útközben eltűntek a kérdések. Az embernek el kell hagyni a komfortzónáját, ahhoz, hogy igazán boldog legyen. Kockáztatni kell, nem beleragadni a kényelmes, és unalmas rutinba. Álvaro mottója:

Csináld azt, amit szeretsz, s többet sosem kell dolgoznod! Légy kreatív, légy tiszteletteljes és merj kockáztatni!

Tizenhárom év alatt csaknem 200 ezer kilométert tett meg, és 108 országban járt. Hétszer nézett szembe a halállal, egyszer az utolsó kenetet is feladta neki egy pap, amikor maláriában szenvedett. Bohócként csaknem 50 ezer nélkülöző ember arcára varázsolt mosolyt.

A kiszámíthatatlanság élvezete

Az emberek gyakran nekiszegezik a kérdést: Nem félsz? Szerinte félelem nem létezik, ezt mi hozzuk létre magunkban. Álvaro egy dologtól tartott eddig. Attól, hogy élete egyhangú és abszurd módon kiszámítható lesz. A mindennapi rutin halálos. A másik amikor gyakran érdeklődnek az egyedüllét. Ő megtanult beszélgetni a magánnyal és eltűntek a kérdések. Útja során elmaradtak a megoldásra váró problémák, a választ szomjazó kérdések. Helyükbe léptek az élmények, az új barátok, a nap mint nap megélt tapasztalatok tucatjai, a kihívások, a kiszámíthatatlanság élvezete, a mindennapos szálláskeresés, a határátlépések bonyodalmai, az emberi jóság és a mindig segítő kezek.

Tizenhárom éve volt egy megérzésem, s nyomába eredtem becsukott szemmel. Most kinyitom a szemem és látom, hogy sokkal messzebbre jutottam, mint azt valaha is elképzeltem

– írja hatodik, legújabb könyvében.

HBN

Álvaro útja blogján követhető.