Ránk jön a szükség a bankban is – MIért nincs hová menni?

Jó ideje vagyok már ügyfele, partnere az egyik banknak, így esetenként felkeresem a szépen kialakított, nagy kiterjedésű debreceni kirendeltségüket- írja olvasónk.

Ezek során, mivel elég nagy az ügyfélforgalom, huzamosabb időt is kénytelen vagyok ott eltölteni. A várakozási idő alatt bizony előfordul, hogy rájön az ott tartózkodóra a szükség. A szép korúakra pedig egyre gyakrabban. Legnagyobb meglepetésemre – annak ellenére, hogy a nagy kiterjedésű épületben szerintem lenne hely – erre nem adataik lehetőség. Nem hiszem, hogy ez a banktitoknak tudható be.

Ráadásul biztonsági szolgálat is működik, valamint több kamera is pásztázza a teret. Gondolom, ilyen jellegű észrevétel már másokban is megfogalmazódott, csak nem tették szóvá.
Írtam egy levelet a banknak, amelyben kértem, hogy szíveskedjenek ezen áldatlan állapotot mielőbb megszüntetni. Ha szükséges, akkor legyen a mosdó, WC kamerával megfigyelhető, vagy állandó felügyelettel ellátva. Azt hiszem, hogy ez a felmerülő pluszköltség a banki nyereségből fedezhető.
Az alábbi választ kaptam:
„Köszönettel vettük észrevételét a debreceni bankfiókunkkal kapcsolatban. Számunkra is fontos, hogy bankfiókjainkat ügyfeleink tetszésére alakítsuk ki, azonban a kialakítás során a megnövekedett ügyfélforgalom mind gyorsabb kiszolgálását, és a banki diszkréció biztosítását is szem előtt kell tartanunk. Az ügyféltérhez kapcsolódóan mosdó, WC kialakítása nem gazdasági okokból nem történik meg, hanem személyi jogokat sértő lenne a WC-, mosdóhelyiségben kamerákat elhelyezni, így kialakításukra bankbiztonsági okokból nincs lehetőség. A banki szolgáltatásaink automatizálásával és ügyfeleink gyorsabb kiszolgálásával kívánjuk elérni, hogy klienseink kevesebb időt töltsenek el várakozással bankfiókjainkban.”
A válaszlevelet ketten is aláírták. Örömmel értesültem arról, hogy a diszkréció és a gyorsabb kiszolgálás érdekében több mindent szem előtt tartanak, így az ügyfelek kevesebb időt töltenek el várakozással a bankfiókban, de várni kell.
Visszatérve felvetésemre, azt nem gazdasági okok, hanem személyi jogokat sértő dolgok akadályozzák. Csakhogy szerintem ezen lehet változtatni. A probléma továbbra is fennáll és megoldásra vár.
Mi lenne, ha az ominózus helyen – régi szóhasználattal élve – vécés nénit vagy bácsit alkalmaznának az ügyfélszolgálati idő alatt? Nem vagyok beteg ember, de kerültem már szorult helyzetbe és mások is járhatnak így; nem kívánom senkinek.
Ezt mindenki beláthatja, aki hajlandó szembesülni a tényekkel. Jó lenne, ha megoldást találnának a helyzetre.
Kocsis Lajos, Debrecen