Rákallergiája sem állíthatta meg a szoboszlói Sass Danit

Akt.:
Sass Dani
Sass Dani - © Fotó: Matey István
Hajdúszoboszló – Egészen a döntőig „főzte magát” Sass Dani a népszerű Konyhafőnök című produkció harmadik szériájában. A hajdúszoboszlói fiatalember sok néző szimpátiáját nyerte el, a Hajdú-bihari Naplónak adott interjúban többek között a célokról és a tanulságokról is beszélt.

A nagy népszerűségnek örvendő Konyhafőnök című produkció harmadik szériája nemrég fejeződött be. A megmérettetésen Sass Dani sok néző szimpátiáját nyerte el, a hajdúszoboszlói versenyző egészen a döntőig jutott, ahol a második helyet szerezte meg.

A műsor előtt a gasztronómia mennyire játszott fontos szerepet a mindennapjaidban?

Sass Dani: Három évvel ezelőtt kezdtem el foglalkozni vele. Ekkor határoztam el, hogy jobban odafigyelek az étkezésemre. Szerettem volna újragondolni egy picit az ételeket, valamint látni azt, hogyan készül, amit elfogyasztok. Munka után, hétvégente főztem, kísérletezgettem. Semmilyen előképzettséggel nem rendelkeztem ugyan, de nagyon érdekelt.

Mi motivált, amikor jelentkeztél a Konyhafőnökbe?

Sass Dani: Harmincéves vagyok. Szerettem volna valami izgalmas és ezidáig új területen kipróbálni magam ebben az évben. Marketingesként dolgozom, eleinte azt gondoltam, távol állok a konyhától. Aztán a műsor alatt rájöttem, a marketing és a kreatív gasztronómia nagyon is közeli kapcsolatban vannak. A versenytársaim többsége jelentős tapasztalattal rendelkezett, míg én kis túlzással szinte az utcáról estem be. Viccesen azt szoktam mondani, hogy egy főzőtanfolyam könnyebb vállalás lett volna, de egyáltalán nem bántam meg. Szeretem a kihívásokat!

Mekkora megterhelést jelentett, hogy időre kellett elkészíteni az ételeket?

Sass Dani: Ez bizonyult talán a legnehezebbnek. A műsor előtt a főzés számomra a munkahelyi stresszt követő nyugodt időtöltést jelentette, amelyben lehetett kísérletezni, sosem kellett korábban az órára koncentrálnom. Nehéz volt mindent hatvan percbe, vagy kevesebbe sűríteni. Hatalmas teher, és nagy nyomás nehezedett minden versenyzőre. Rám ez hatványozottan igaz, hiszen próbáltam mindent kreativitásból megoldani, nálam hiányoztak a berögzült rutinok.

Az egyéni feladatok mellett csapatban is versenyeztetek egymással.

Sass Dani: Eleinte azt gondoltam, hogy a csapatverseny azért jó, mert meg lehet osztani a felelősséget. Ha valamilyen hibát követek el, ott lesz egy társ, aki kijavítja. Ezzel szemben véleménykülönbségek adódtak, nehezen éltem meg, hogy meg kell osztanom a gondolataimat a többiekkel, és mindenki a saját akaratát szeretné érvényesíteni. Csapatban gyorsabban tudtunk haladni, de fejben sokkal megterhelőbb volt.


Fotó: Matey István Fotó: Matey István ©

A rákallergiád ellenére a döntő hetében tengeri élőlénnyel kellett dolgoznod. Nevezhetjük ezt a legnagyobb kihívásnak?

Sass Dani: Ilyen jellegű műsornak úgy gondolom a velejárója, hogy kényelmetlen helyzetekben is helyt kell állnia az embernek. Tartottam tőle, de nem egészségügyileg, inkább amiatt, mert nem tudtam milyen íze van, hiszen sosem ettem. Baromira dühített, hogy közel a célhoz egy ilyen étellel elvérezhetek. A bizonyítási vágy is fűtött, a hátráltató körülmények ellenére szerettem volna jól teljesíteni. Szerencsére mindkét versenyszámot megnyertem, amikor rákkal kellett dolgozni, emiatt már átfutottam az agyamon, hogy helyem lehet a végjátékban.

Nem mindennapi alapanyagokat használtatok. Mindegyiket ismerted régebbről?

Sass Dani: Szerintem a Konyhafőnök sikere részben abban rejlik, hogy a nézők olyan dolgokat láthatnak, amit otthon nem. Ha minden nap töltött káposztát és bablevest csinálnánk, rettentően unalmas lenne. Nem is alapanyagokkal, inkább eljárási módszerekkel akadtak gondjaim, ami abból adódott, hogy nincs előképzettségem. A technológiák, valamint az édességek voltak nekem újszerűek. Nem nagyon eszek süteményeket, ezért ingoványos területnek éreztem. Készíteni sem szoktam, így nem rendelkeztem kellő gyakorlattal. Egyszer füstölt szalonnából kellett desszertet „varázsolnom”, amit hatalmas kihívásnak véltem.

Egészen a döntőig meneteltél, ahol a második helyen zártál. Igazságosnak tartottad a zsűri döntését?

Sass Dani: Abszolút, akkor, és most is jogosnak érzem Ági sikerét. Példás családanya, négy gyönyörű gyermeket nevelnek és mindemellett képes volt végigcsinálni az egyébként nem könnyű feladatokat. A versenyen folyamatosan egyenletes teljesítményt nyújtott. Nyilván szerettem volna győzni, ám biztos voltam benne, hogyha nem én nyerek, méltó helyre kerül a fődíj. Semmiféle irigység nem munkálkodott bennem.

A helyzetben azt volt a legnehezebb kezelni, hogy nagy összeghez kerültem kézzel fogható közelségbe. Eljátszottam a gondolattal, milyen lenne milliomosként folytatni a megkezdett utamat. Megkönnyebbülést is éreztem a végén, hiszen ekkor már rengeteg munka állt mögöttünk. Ha tudod, hogy te mindent megtettél, beleadtad amit lehet, akkor a magad versenyét megnyerted. A séf szavai még mindig a fülemben csengenek, szerinte olyan típusú szakácsok miatt van jövője a magyar gasztronómiának, mint amilyen én vagyok. Mi ez ha nem maga a siker?

Miben fejlődtél a legtöbbet a műsor során, melyek voltak a legfőbb tanulságok?

Sass Dani: Új oldalamról ismertem meg magam. Emellett az összes óraindításnál azt éreztem, hogy lehetetlen helyzet előtt állok, ám amikor letelt az idő, mindig láttam valamit az asztalomon. Ezekben a szakaszokban módosult tudatállapotba kerül az ember, olyanokra képes, amikre a hétköznapokban nem. A legnagyobb nyeremény az a „szeretetcunami”, amit kapok az emberektől.

A Facebookon elindítottál egy oldalt. Ezzel mik a terveid?

Sass Dani: Alapvetően tetszett az embereknek, amit csináltam. Szeretném bemutatni, hogy bizonyos ételeket milyen módon lehetne egészségtudatosabban elkészíteni. A kajákat, amelyeket otthon készítek videó, vagy kép formájában osztanám meg a követőkkel.

– Bíró Ádám –



Sporthírek






hirdetés