Quirikó Vivien: azért néha visszaköszön a latin vér

Akt.:
Quirikó Vivien
Quirikó Vivien - © Fotó: Derencsényi István
Hajdúböszörmény – Ha éppen nem edzést tart, vagy meccsel, szívesen száguldozik két keréken.

Sokak számára csenghet ismerősen a honi sportélet kedvelői körében a Quirikó név. A 80-as években a válogatott Quirikó László a Siófokban, majd a Videotonban is feltűnt a szélen, bal lábától rettegtek ellenfelei. Napjainkban pedig már lánya, Quirikó Vivien kerül sokszor az érdeklődés középpontjába. A 31 éves hölgy korábban játékosként, most pedig edzőként segíti sikerekhez a Hajdúböszörményi TE női futsal szakosztályát. A tavaly az év edzőjének is megválasztott Viviennel beszélgettünk a kezdetekről, a terveiről, a szakmájáról, és sok minden másról.

Kiderült például, felmenői itáliaiak voltak, különleges vezetékneve olasz eredetű, és bár általában nyugodt típus, a mérkőzések alatt azért kijön belőle az olaszokra jellemző, olykor hevesebb mentalitás.

– Édesapám NB I-es labdarúgó volt. Amikor megszülettem, Siófokon játszott, utána eligazolt Székesfehérvárra, egy évig a Videotonban szerepelt. Mindig vitt magával edzésekre, meccsekre, majd később, amikor hazaköltöztünk Hajdúböszörménybe, akkor is mindig vele tartottam. Szóval azt mondhatom, amióta járni tudok, a labda is az életem része, beleszülettem ebbe a közegbe – emlékezett vissza a fiatal tréner, aki azt is elmesélte, miként lett belőle edző.

Eldőlt a sorsa

– Már az általános iskolában is, a szünetekben, a testnevelés órákon a fiúkkal fociztam, majd a gimnáziumban is hasonló volt a helyzet. Igaz, akkor már volt egy rövid életű lánycsapatunk, mellyel városi és megyei versenyeken vettünk részt, de szervezett keretek között elég későn kezdtem el játszani. A futsallal az egyetem alatt ismerkedtem meg, ekkor már országos tornákon is indultunk, illetve ezzel párhuzamosan a Hajdúböszörményi Torna Egyletnél az akkor alakuló női szakosztályhoz csatlakoztam, és ott is elkezdtem futsalozni. Nagyon megszerettem ezt a sportágat, nem telt bele néhány év, és már játékos-edzőként tevékenykedtem. Ez valamelyest kényszerhelyzet is volt, mert az addigi edzőnk nem tudta tovább vinni a csapatot, jelentkezők híján pedig én vállaltam el a feladatot. Ekkor még az NB II-ben szerepeltünk, később feljutottunk az élvonalba, más vette át az irányítást, de tavaly óta ismét rám hárul a feladat. Ezzel el is dőlt a sorsom, végérvényesen az edzősködés mellett tettem le a voksom, amit nem is bántam meg. Játékosként nem voltak olyan nagyra törő terveim, annál is inkább, mert ahogy említettem, viszonylag későn kezdtem el szervezett keretek között a focit. Ha hamarabb kerülök oda egy egyesülethez, valószínűleg vihettem volna többre is, mert a korábbi trénereim úgy vélték, van tehetségem hozzá. De amikor az NB I-es csapatot megkaptam, választanom kellett. Ilyen szinten már a játékos-edzői szerepkör nagy kihívás, és nem is túl szerencsés – vélekedett Vivien.

futsal2Fotó: Derencsényi István

Megtudtuk, amikor elkezdett edzősködni, 2012 körül, akkor még nem volt semmilyen szakirányú végzettsége, de később szükségszerűvé vált, hogy képezze magát. Először elvégezte az MLSZ C alapfokú tanfolyamot, majd a futsal alapfokút, a közeljövőben pedig az emelt szintű futsal kurzust szeretné megcsinálni.

Nem egyszerű a nőkkel

Fellégezhetnek a böszörményiek, hiszen Quirikó Vivien úgy tervezi, jó néhány évig még biztosan marad a HTE-nél. – Amíg az egyesület, illetve a város ilyen kiváló feltételeket tud biztosítani a női szakág számára, mint jelenleg, addig szeretnék Böszörményben maradni, hiszen tényleg adottak a lehetőségek ahhoz, kiváló eredményeket érjünk el. Annál is inkább, mert van még olyan célunk, amit nem sikerült megvalósítani, gondolok itt a Magyar Kupa aranyra. Illetve az sem kis kihívás, hogy a fiatalokat beépítsük az első csapatba, az NB II-es gárdánknál vannak tehetséges 16-17 éves lányok, akik közül többet már a következő idényben bedobnék a mély vízbe – osztotta meg lapunkkal, majd azt is elmondta, mennyire tartja nehéznek a szakmáját.

futsal3Fotó: Derencsényi István

Nem egyszerű nőkkel dolgozni, még úgy sem, hogy én is az vagyok. De hál’ Istennek jó a közösség, elfogadnak a játékosok.”

– Amikor átvettem az NB I-es csapatot, azért volt bennem egy kis félsz, hiszen nem egy csapattagunk idősebb nálam, és óriási rutinnal rendelkezik. Azonban az eredmények alapján azt mondhatom, megállom a helyem, ez azt is mutatja, hogy jól tudunk együtt dolgozni a lányokkal. A 2016/17-es bajnoki idényben a szakma engem választott az év női edzőjének, ami szintén egy pozitív visszaigazolás. A többi trénerrel is remek a viszonyunk, ők is elismernek. Valamint az, hogy a Magyar Labdarúgó-szövetség elnöksége beválasztott a Futsal Bizottság tagjai közé, szintén azt jelzi, adnak a véleményemre, és jó szakembernek tartanak. Nem ért eddig semmilyen negatív megkülönböztetés amiatt, mert nőként dolgozom ebben a férfias szakmában, sőt – fogalmazott.

Nincs akkora szakadék

De vajon hogy látja egy szakmabeli a női foci helyzetét? – Nemzetközi szinten a női labdarúgás, főként a nagypályás, egyre színvonalasabb és elismertebb. Látszik, hogy a honi szövetség is kiemelten támogatja a női labdarúgást. Ami miatt viszont kicsit szomorú vagyok, hogy a futsal azért még mindig háttérbe van szorítva. Idén is sok volt a visszalépés a nemzeti futsalbajnokságokban, az újjáalakult bizottsággal éppen most dolgoztunk ki egy új stratégiai tervet, melyben arra is tettünk javaslatokat, hogy miként lehetne a női futsal helyzetét megerősíteni, fejleszteni. A felnőtt női futsalválogatott néhány év kihagyás után újjáéledt, ami jó hír, és remélem, ez is éreztetni fogja hatását. Májusban Moszkvában egy több napos tornán vesz majd részt az együttes, ősszel pedig Európa-bajnoki selejtező vár Dombó János csapatára. Ez is egy újdonság, ezidáig nem rendeztek a női futsalban nemzetközi világversenyt. Nagypályán be kell hogy ismerjük, le vagyunk maradva a világelithez képest, azonban futsalban, pláne a nőknél, nem akkora a szakadék a különböző nemzetek között. Persze ott vannak a spanyolok, ukránok, oroszok, akik más szintet képviselnek, de a többi válogatott közel hasonló kvalitású. Amennyiben ez a szakág is fejlődésnek indulna, ott lehetnénk az erős középmezőnyben – adott hangot véleményének Quirikó Vivien, aki a Debreceni Egyetem művelődésszervező-német szakán végzett. A diploma után pár évig a turizmusban dolgozott, majd váltott. Igaz, az edzősködés mellett sportszervezői feladatokat is ellát a tornaegyletnél, így abban tudja kamatoztatni a megszerzett ismereteit.

Két keréken

Vivien alapvetően sportosnak vallja magát, ha van egy kis szabadideje, szeret elmenni szórakozni, moziba, vagy kirándulni. – Szezon közben nyilván erre kevesebb lehetőségem adódik, hiszen vagy az irodában vagyok, vagy edzést tartok, vagy utazunk a meccsekre. De nyáron azért a kikapcsolódásra is jut időm, a szenvedélyem a motorozás. Egyelőre egy ötven köbcentis Enduróval járok, de éppen most csinálom a nagymotorra a jogosítványt. Édesanyám párja motorozik, ő többször is elvitt különböző túrákra, innen ered az én lelkesedésem is ezen a téren. A kategóriaváltás után szeretnék elmenni külföldi kiruccanásokra is, de egyébként itthon is jók a lehetőségek – újságolta, ezután pedig arra a kérdésre is felelt, van-e kedvenc focicsapata.

– Korábban fanatikus Juventus rajongó voltam, a példaképem pedig Del Piero volt. Annyira már nem követem nyomon a nagypályás labdarúgást, főként a hazait, de azért a Bajnokok Ligája összecsapásokat megnézem. Most már sokkal jobban lekötnek a futsal meccsek, a spanyol első osztályú derbiket nagyon szeretem, úgy hiszem, a legjobb szakemberek is ott vannak. Persze Magyarországon is akadnak remek mesterek, Kozma Mihály, vagy épp Turzó József mindenki számára minta lehet – így a HTE mestere.

Megvédeni a címüket

Quirikó Vivien vezetésével a Böszörmény címvédőként szállt harcba a női futsal NB I. 2017/18-as kiírásában, és ha minden jól alakul, ismét bajnokok lehetnek, hiszen bejutottak a döntőbe, ahol az Astra ellenében harcolhatják ki az aranyat.

– Az alapszakaszt megint magasan nyertük, a pontvadászat azon része jól sikerült. Azokat a célokat, melyeket az eredményeket illetően, illetve a játékban kitűztünk, már a télre sikerült megvalósítanunk. Azonban vannak olyan tényezők, melyek egy ideje hátráltatnak. A sérülések bár sajnos hozzátartoznak a sporthoz, nem lehet rájuk felkészülni. Januárban két meghatározójátékosunk is kiesett bokszalag-szakadás miatt, rájuk ebben az idényben már nem is számíthatok. Rajtuk kívül is vannak, akik folyamatosan ilyen-olyan problémákkal küzdenek. A mérkőzések alatt az utóbbi időben azért érződik, hogy rövidebb a kispadunk, mint korábban. A kupaezüst természetesen csalódás volt, mivel már a rajt előtt kijelentettük, hogy az aranyra pályázunk. Az elveszített döntő után kisebb gödörbe kerültünk, még mindig nem vagyunk százszázalékos mentális állapotban, de bízunk benne, lassan kikecmergünk a hullámvölgyből, mert a bajnokságban az élen akarunk végezni!

HBN








hirdetés