Nyakunkba kaptuk a megyében a szilveszter éjszakáját

Nyakunkba kaptuk a megyében a szilveszter éjszakáját
© Fotó: Kovács Péter
Bihar, Sárrét – Szinte némasággal indult, ám éjfélre kiteljesedett az, amit óévbúcsúztatónak, újévköszöntőnek gondoltunk.

Csend, sötétség, mozdulatlanság – mintha nem akarná elengedni 2017-et a táj, és nem merne belekezdeni az újba, a 2018-as esztendőbe. Némaságba burkolózott falvak néptelen utcáin nagy zajnak tűnhetett autónk hangja, amint az év utolsó estéjén lakóhelyünkről, Püspökladányból indulva sorra jártuk a Sárrét, majd Bihar falvait. Járművel nem találkoztunk, gyalogosokkal is alig.

Apró jelei azonban voltak annak, hogy szilveszter éje más, mint az év többi időszaka. Amellett, hogy a falvak egyébként szokásos fényein kívül a karácsonyi kivilágítás is színesítette az éjszakát, a szórakozás jeleivel is találkoztunk. Sárrétudvariban a művelődési házból zene hangja szűrődött ki, bent fények, tánc. Az enyhe estében felöltős urak, hozzájuk fázósan bújó kosztümös, kiskabátkás hölgyek beszélgettek, cigarettáztak az utcán. Továbbhaladva egy-egy házibuli villódzó fénye talált utat a függöny mögül a sötétségbe. Biharnagybajomban kicsit élénkebb volt az élet; fiatalok jöttek-mentek, harsány viháncolásuk kellemesen hatott az estében. Nagyrábén ugyancsak a művelődési ház környékén volt mozgolódás, ott is évbúcsúztató összejövetel volt. Bihartordán egyetlen lélekkel sem találkoztunk. A televíziók és a kivilágított karácsonyfák függönyön átsejlő fénye mutatta, hogy hol vannak ébren az újévvárók.

Fotó: Kovács Péter Fotó: Kovács Péter ©

Asztalok a színpadon

Bakonszegen mi magunk is betértünk a művelődési házba; egy nagy társaságot éppen a vacsora utáni első táncblokk fináléjában találtunk.

– Jellemzően helybeliek vannak itt, szám szerint 144-en, ennyi embernek tudtunk helyet adni a nagyteremben, ahol még a színpadra is tettünk asztalokat – mondja Bojtor Sándorné, az est főszervezője. – Frissensültet háromféle körettel és kínálóitalt adunk a belépőjegyért, a családok, baráti társaságok hoztak ételt és italt is, tehát félig-meddig batyusbál a miénk.

Pár perccel később már a Berettyó töltése melletti úton falta a kilométereket autónk, immár holdvilágban. Járművünk reflektora nyulakat, rókákat, kutyákat, macskákat riasztott meg éjszakai portyájukban. Zsákán találkoztunk először autóval. Ettől eltekintve senkit sem láttunk a kis faluban. Nem úgy a 47-es főút túloldalán, immár Furtán, a központban – a kocsmában is és a művelődési házban is – óévbúcsúztatóra gyűltek össze nem kevesen. Mi is benéztünk az utóbbi helyre: fiatalok kezdték a szilveszteri bulijukat.

Összeszokott közösség

– Már harmadik éve, hogy itt, a művelődési házban együtt szilveszterezik a társaság, amely leginkább helyi fiatalokból, illetve családtagjaikból áll. Egyszerűen nem akartunk elmenni máshová szórakozni, ezért döntöttünk úgy, hogy mi magunknak rendezünk bulit. Műsor nincs, csak zene és jó hangulat. Ételt és italt magunk hoztunk, betettük a közösbe, és mindenki kedve szerint válogathat – tudtuk meg Fodor Zsófia szervezőtől, akinek hamarosan társai is akadtak a beszélgetésünkbe.

– Hajzer László vagyok. Én pedig Sólyom Balázs – nyújtják kezüket a fiatalok, majd mindketten mondják szinte szóró szóra ugyanazt: – Gyermekkori barátság köti össze a társaság tagjait, iskolatársak, osztálytársak voltunk itt, Furtán. Kis falu, kis közösség, mindenki ismer mindenkit. Sokan elkerültek innen dolgozni, ilyenkor viszont hazajönnek, együtt vagyunk. Amíg van hangulat, addig vagyunk, utána pedig a takarításban is részt veszünk.

Fotó: Kovács Péter Fotó: Kovács Péter ©

Szeretik, elfogadják egymást

A fiatalos buli után Komádi felé vesszük az irányt. A hűvös szél szétzavarta a felhőket, a csillagos égbolt alatt messzire ellátunk. Az irányt a tévétorony pirossal kivilágított „fáklyája” mutatja, ám a környező települések fényei is kirajzolódnak a horizonton.

A bihari kisvárosban a művelődési központból hangos zene hallatszott az utcára. A bejáratnál ünneplőbe öltözött hölgyek és urak beszélgettek, cigarettáztak. – Jó estét kívánok! Ez egy roma…, nem cigánybál, amit már évek óta én szervezek. Birkapörköltet főztem vacsorára, autentikus cigányzene szól a számítógépről, tudja, az élőzene nagyon drága. Úgy nyolcvanan-kilencvenen vagyunk, bár többen is jöttek volna, de a szórakozók biztonsága, a tűzvédelem miatt nem engedhetünk be több embert – magyarázza lendületesen Lukács Péter, és beljebb invitál bennünket. Terített asztalok, sütemények, italok, beszélgetők; a tánctéren pedig fiatal és idős. A házgazda megmutatja a koronát, amely éjfél után a bálkirálynő fejére kerül. Bemutatja Takács Lajost és feleségét, hogy ők segítettek a szervezésben, majd a népes családjához vezet. Feleség, gyerek, keresztgyerek, szülők, sógor, koma – sorolja hatalmas szeretettel.

Aztán a társaságból Harangi Katalin néven bemutatkozó hölgy fordul oda hozzánk: – Négy éve mindig itt szilveszterezünk, ez a legjobb buli Komádiban! Normális keretek között zajlik az összejövetel, és ha megnézte, itt egy együtt szórakozik cigány és nem cigány. Elfogadjuk, szeretjük egymást, származásunktól függetlenül. És ezt a bulit Lukács Péter szervezte.

…és itt az éjfél!

Éppen egy óra volt hátra éjélig, amikor kezet rázunk, és boldog új évet kívántunk egymásnak Lukács Péterrel. Indultunk vissza lakóhelyünkre. Beborult az ég, eltűnt a hold, a csillagok sokasága. A települések távoli fényei is alig-alig derengtek. Van azonban helyettük másféle fény, másféle csillag. Hol itt, hol ott tűzijátékok mutatkoznak a széles látóhatáron. Nemsokára 2018 lesz, és ezt meg kell ünnepelni. Éppen éjfélre, és eszeveszett durrogtatásra, tűzijátékozásra érünk vissza Püspökladányba. Emberek az utcán, ismerős, ismeretlen kívánt egymásnak boldogat, boldogabbat…

– Kovács Zsolt –



Püspökladány.
HAON.HU






hirdetés