Pukliságok

Pukli István
Pukli István - © MTI Fotó: Bruzák Noémi
Ha valaki azt merészelte gondolni, hogy értelmes felvetések mentén a közbeszédet is alakító dialógus kezdődik a pedagógusok és a kormányzat között azokról a nagyon is feszítő problémákról, amelyek a Civil Közoktatási Platform 12 pontjában már megfogalmazódtak, az most csalódott. Ratalics László írása.

Aki úgy hitte, hogy építő vita révén pró és kontra érvekből megismeri magát a témát, hiszen a gyermekeink jövője mégiscsak fontosabb Habonynál, az csalódott. A megoldandó feladatok kibeszélése eleve rükvercben indult, tekintve, hogy a téli tüntetések szervezésébe látványosan bekapcsolódtak az ellenzék levitézlett képviselői, mire a kormány azonnal a demonstrálókra húzta a balliberális kesztyűbábok szerepét. Pedig a hangjukat felemelő tanárok azért jóval többen vannak ennél. Hogy a kormány nem tekinti partnernek a tüntetőket, hetekkel ezelőtt világossá vált. Március 15-én pedig, Pukli István homályos, bocsánatkérésre felszólító ultimátumával (mintha kizárólag a Fidesz-kormány volna a felelős a közoktatás gondjaiért, ami szimpla hazugság) érzésem szerint az utolsó esélye is elszállt annak, hogy a pedagógustüntetések többé váljanak, mint az ellenzék újabb, végül kínos érdektelenségbe fulladó performansza. Kár érte.

– Ratalics László –








hirdetés