Prüntyi jelenti az életet – a sztómás lét küzdelmeiről vallott egy beteg

Akt.:
Prüntyi jelenti az életet – a sztómás lét küzdelmeiről vallott egy beteg
© Illusztráció: Getty Images
Debrecen – Kivezetett végbéllel is teljes az élet, csak bonyolultabb.

Egy életvidám, mosolygós ember, tele van energiával és meg van róla győződve, hogy hosszú élete lesz – ő Sarolta, akit csupán egy dolog különböztet meg tőlünk: sztómával él. A hatvanas évei derekán járó asszony otthonában vallott a Naplónak a sztómás lét küzdelmeiről.

– Mindig tele voltam tervekkel, az egyetem Német Tanszékén tanítottam, folyamatosan fiatalok között mozogtam, és meg sem fordult a fejemben, hogy megbetegedhetek. Aztán észrevettem, hogy egyre gyakrabban megy a hasam, amit a stressznek tulajdonítottam és néhány széntablettával megszüntettem a problémát. Csakhogy a tünetek újból jelentkeztek, amikor pedig harmadik alkalommal vettem észre, hogy véres a székletem, megijedtem és tudtam, azonnal orvoshoz kell fordulnom – emlékezett vissza Saci, hogyan változott meg hirtelen az élete.

– Amikor kiderült, hogy rákos vagyok, hazajöttem, ordítottam, állandóan sírtam és a miértre kerestem a választ, de a négy fal nem válaszolt. Az életem egy nehéz időszakán voltam túl és nem sok időt hagyott a sors, hogy színezzem a jövőt – mesélte, miután megtudta a szomorú diagnózist. Mint mondta, minden lehetőséget igyekezett felkutatni, hogy elkerülje a bél kiültetését, de rövid időn belül rájött, hogy ez egy kétesélyes mérkőzés, ahol a halálról vagy az életről van szó, ő pedig az utóbbit választotta.

Küzdelem a gátlásokkal

– Arra viszont csak utólag jöttem rá, hogy a műtét után rossz irányt vettem. Elzárkóztam mindenkitől, kerültem a társaságot és a kontrollvizsgálatokon kívül sehova sem jártam, holott korábban mindig emberek közt éltem. Az operáció után az öcsém két hétig segített a lábadozásban, közösen kínlódtunk a zsákkal, amelyet ma már három perc alatt kicserélek. Utána egy korábbi évfolyamtársam volt a segítségemre, de nem szabad elfelejtkeznem az igaz barátokról sem. Gyorsan gyógyultam, majd egyedül maradtam a gátlásaimmal.


Illusztráció: Getty Images Illusztráció: Getty Images ©

Ha az embernek nincsenek záróizmai, bizonyos életfunkciókat nem tud befolyásolni. Tartottam attól, hogy magyarázkodnom kell emiatt, ezért inkább otthon maradtam. Azonban be kellett látnom, hogy hiányoznak az emberek. Prüntyi – a sztómám – már részemmé vált, hiszen az életemet jelentette. Ezért lassanként újra nyitni kezdtem a világ felé.

A betegségemnek igyekeztem meglátni a pozitív üzeneteit. Rájöttem, hogy több szeretetet tudok adni az embereknek, megtanultam, hogyan lehet leküzdeni a kiszolgáltatottság érzését és türelmesebbé váltam. Ma már nem tud feldühíteni, ha késik a busz és megnyugtatom azokat is, akik „morcosak”, ha sokáig kell várni egy vizsgálatra – idézte fel, hogyan telt az első időszak a sztómával.

Önérzetében sértették meg

Ahogy fogalmazott, olyan típus, aki mindenkit szeret és bárki gondját szívesen meghallgatja, ugyanakkor azt tapasztalta, hogy az emberek jelentős többsége még mindig előítéletekkel él a sztómásokkal szemben. – Tavaly a sztóma világnapján az ILCO Klub tagjaival együtt szórólapokkal igyekeztünk felhívni a betegségre a figyelmet.

Akadt, aki kedvesen mosolygott, az viszont megmaradt bennem, hogy egy férfi mogorván azt válaszolta, amikor át akartam nyújtani neki a lapot, hogy: menjen maga szűrésre, kit érdekel. Akkor azt éreztem, hogy az az ember nem csak emberi méltóságomban, hanem női büszkeségemben is megalázott, holott nem tudhatja, vele mikor történik hasonló. Csak segíteni szerettem volna… – jegyezte meg, miközben a szűrés fontosságát hangsúlyozta.

Hozzátette, férje öt évvel ezelőtti halála óta újra keresi a társát, de csak a személyes találkozások alkalmával beszél arról, hogy sztómája van. Ilyenkor viszont a korábban barátságos emberek többnyire megriadnak és nem keresik többet. – Minden alkalommal elmondom, hogy én is ugyanolyan teljes életet élek, mint bárki más, csak kicsit bonyolultabban, de szinte mindegyik kapcsolatom a sztómám miatt hiúsult meg. Ennek ellenére hiszem, hogy a Földön él egy férfi, akivel majd boldogan élhetem le az életem – zárta Sarolta, vagy ahogy ő szereti, Sasi.

Félelemmel párosul a sztóma

Hajdú-Bihar megyében 400-500 fő közé tehető a sztómával élő betegek száma, ugyanakkor Dr. Altorjay István, a Debreceni Egyetem Klinikai Központ Gastroenterológiai Tanszékének vezetője szerint a hatékony kezeléseknek köszönhetően az utóbbi években már nem növekszik a kiültetések száma.

– A sztóma felhelyezésének két fő oka lehet, egyrészt a másképpen már nem kivehető végbéldaganat, másrészt pedig a végbél krónikus gyulladásos károsodása okozhat olyan súlyos működési zavart, amikor nincs más megoldás és a hasfalon keresztül kell megnyitni az utat a széklet számára – magyarázta a szakember. Mint mondta, a sztómaviseléssel rengeteg félelem párosul, a betegek tartanak attól, hogy kiesnek a szociális keretek közül valamint, hogy az oldalukon hordott zsák kellemetlen szagokkal párosul. Azonban a mai korszerű segédeszközök mellett ezek a félelmek megalapozatlanok!

Érdemes küzdeni

– A vastagbélrák leginkább a hatvan éven felülieket érinti, míg a gyulladásos bélbetegségek miatt sztómát viselők jelentős többsége a 20-35 év közötti korosztály tagjai közül kerülnek ki. A kivezetés lehet átmeneti vagy végleges, előfordul, hogy valamilyen szövődmény miatt kell kiültetni a belet, amelyet 3-4 hónap elteltével visszahelyeznek a sebészek – ismertette a tanszékvezető.


Fotó: Matey István Fotó: Matey István ©

Kiemelte, a vastagbélrák ellen érdemes küzdeni, ugyanis a daganatok kétharmada polipokból alakul ki és akár több mint tíz év is eltelhet, mire a rák kifejlődik, ha tehát a polipokat endoszkópos úton eltávolítjuk, a rák jelentős számban megelőzhető. Ennek ellenére Európában Magyarország az elsők között van a bélrákosok számát illetően, fontos lenne tehát a szűrővizsgálatok – első lépésként a széklet vér teszt – bevezetése.

Kamionsofőrtől az egyetemi tanárig

Hiába történik egy tervezett műtétként a sztóma kialakítása, Mórh Zsoltné Katika, a Sebészeti Klinika onkológiai osztályának vezető főnővére szerint az így is mellbevágja a beteget. – Az operáció után a legtöbb ember hangulata nagyon hullámzó, azt tapasztalom, akár több hónap is eltelhet, mire elfogadják az állapotukat és megtanulnak azzal együtt élni – fogalmazott a sztómaterápiás nővér.

Mint mondta, elsősorban arra kell megtanítaniuk a betegeket, hogy önállóan cseréljék a segédeszközt és fogadják el önmagukat. – A klinikán működik egy sztómaterápiás team is. A kiszolgáltatottság érzésének csökkenése érdekében addig senkit nem engedünk haza, amíg egyedül nem tudja kezelni a sztómát, viszont annak ellátását egy családtagnak is el kell tudnia sajátítani – emelte ki.

– A modern segédeszközökkel sokat javítunk a páciens életminőségén, ugyanakkor sokan még mindig elszörnyednek attól. A zsákot viselők félnek, hogy érzik rajtuk, hogy ki van vezetve egy bélszakaszuk, ezért nehezebben mennek emberek közé, annak ellenére, hogy teljes értékű életet élhetnek – hangsúlyozta.

Megjegyezte egyetemi tanárnak és kamionsofőrnek is segítettek már, akik egy kis idő elteltével vissza is tértek dolgozni. A főnővér hozzátette, a strandolástól, a kádban fürdéstől és az erősebb sportoktól eltekintve a sztómásoknak semmiről nem kell lemondaniuk és olyan betegük is van, aki ezzel együtt élve alakított ki párkapcsolatot. ​

– Szilágyi Magdolna – 

Mikor érdemes orvoshoz fordulni?

– ismétlődő, nyákos, véres széklet- a székelési habitus megváltozása

– natív vér jelenik meg a bélsárban

– indokolatlan fogyás








hirdetés