Portyázás a Felvidéken

Akt.:
Portyázás a Felvidéken
Felvidék – A Tátra környékén kincsekre akadhatunk – akár a sítábor pihenőnapján is.

Közelítsük néhány kilométerrel a Tátrát és máris Kakaslomnicon vagyunk. Alexandriai Szent Katalin temploma a XIII. század végén épült, 1412-ban gótikus stílusban átépítették. Freskóin Szent László királyunk kunokkal vívott csatájának jelenetei látható. A freskókat egyébként 1957-ben fedezték fel. A település kastélya és kúriája a XVIII. század végéről való.

Nemzeti kulturális örökség

Kis kitérővel érkezünk Podolinba. A kisváros műemlékvédelmi övezet, amelynek festői történelmi városterét egy templom a maga lélegzetelállító középkori falfestményeivel és reneszánsz házak veszik körül. Ez utóbbi a nemzeti kulturális örökség része. A falu érdekességei közé tartozik a 13. századból fennmaradt városfal, amely egyedülálló műemléknek számít. Közvetlenül a Bélai-Tátra keleti lábánál fekszik Szepesbéla. Szent Antal temploma 1260 körül épült, mellette lévő pártázatos reneszánsz harangtorony a XVI. században. A főtéri Mária-oszlopot az 1772. évi Magyarországhoz való visszacsatolás emlékére emelték hálából. A plébánia épülete 1574-ben készült. A városközpont épületei XVII-XVIII. századi késő reneszánsz-barokk stílusúak, sokat a XIX. században klasszicista stílusban építettek át.

Innen Barlangligeten és Záron keresztül visz a fenyveseken, lapos hegyhátakon keresztül futó országút Javorinába, a bűbájos tátra-aljai faluba. A falu helyén a XVIII. századig pásztorok tanyája volt, ahol csak egy karám állt. 1759-ben birtokosa plaveci Horváth Ferenc a majorság mellé vashámort építtetett, mely körül csakhamar a szénégetők viskói sorakoztak. Az ott élők a XIX. század végén népi stílusú fatemplomot építettek Szent Anna tiszteletére. Érdemes egy sétát tennünk a templom körüli temetőben, hiszen a sírfeliratok szépen mutatják miként veszítette el teljesen az addig sem túl erős magyar identitását a hegyi falu. A legrégebbi sírfeliratok között még akad magyar nyelvű. Később a nevek árulkodnak a magyarságról. Trianon után mindinkább a keresztnevek kerülnek előre, majd 1940-es évektől egy-egy családnéven kívül semmi sem utal a magyarság jelenlétére.