Portré az odaadásról

Portré az odaadásról

Zoltán Erika: „Ha nem veszek valamit
észre, akkor nem figyelek rá, akkor csak
magammal vagyok elfoglalva.”

Pozitív energiáknak az
áramlása, ami a
hétköznapjainkat sűrűn
átszövi. (Kasza Tibor)


„Körülöttünk az egész
világ az egyensúlyra épül.
Amint az egyensúly felborul, akkor
nyilván egy kapcsolat is
önzővé, igaztalanná
válik. Addig jó, amíg
mindkét fél azt gondolja, hogy adni akar
a másiknak, és ebből fakadóan
egy kölcsönös odaadás szövi
be a kapcsolatot.


Az odaadáshoz elengedhetetlen, hogy az ember
önmagával ki legyen békülve. A
saját sorsát elfogadva, a saját
életét tudja úgy élni,
és egyengetni, hogy közben maradjon
energiája mást is szeretni. Szeresse
magát annyira, hogy ebből az
érzésből tudjon adni másnak.
Ez olyan, mint egy kosár. Egy
kosárból is azt lehet csak
kivenni, ami benne van. Ha az emberben ezek a
pozitív energiák,
érzések és érzelmek meg
vannak – és kellő mennyiségben
vannak jelen -, akkor ebből a környezete is
tud részesülni.

Senki sem tökéletes…


Ha az ember a környezetét elárasztja
pozitív energiákkal, akkor az
mindenképp visszagyűrűzik, és
őt magát is eléri majd. Szeretni
és odaadónak lenni, nem a
viszonzásért kell, hanem mert az ember
úgy érzi. Senki sem
tökéletes, esetenként az ember
kerül olyan helyzetbe, hogy azt érzi:
Én annyit adtam, én annyira szeretek, te
miért nem szeretsz, és miért nem
adsz… Ez megtörténik nyilván
mindenkivel, az élet nem steril és nem
tökéletes.


Amikor valakinek pozitívabb
periódusa van, akkor ő maga is többet
tud adni a környezetének. Amikor egy picit
negatívabb – nincsen feltöltve
színekkel -, akkor nyilván nem tudja
úgy beragyogni a környezetét. Ez
teljesen természetes dolog, az életnek
egy hullámzása. A szeretet talán a
pozitív energiáknak az
áramlása, ami a
hétköznapjainkat sűrűn
átszövi.

Együtt, meg lehet élni úgy a
pillanatokat, hogy nem hiányzik semmi
más.


Az a legfontosabb, hogy van az embernek egy olyan
társa, akivel együtt egy egészet
alkot. Akivel együtt, meg lehet élni
úgy a pillanatokat – hogy azáltal, hogy
együtt éljük meg -, azokból a
pillanatokból nem hiányzik semmi
más. Abban a pillanatban, ahogy kialakul egy
hiányérzet – együtt vagyunk,
és mégis valami hiányzik,
inkább már nem is jó ott ahol
vagyunk, úgy ahogy vagyunk -, abban a
pillanatban el kell gondolkozni azon, hogy a dolog
merre tart.


Persze hozzáteszem, hogy minden kapcsolat,
így a szerelem is
hullámzó. Vannak olyan periódusok
is, amit egy kapcsolatban logikával,
tudással és bölcsességgel
át kell vészelni, és vannak olyan
időszakok, amik maguktól
működnek.”

Kasza Tibor

A varázsszó a megfelelő
személy. (Zoltán Erika)


„Tizenkilenc éve élek abban a
helyzetben, amiről azt gondolom, hogy az egyetlen,
egyszeri, megismételhetetlen és az igazi.
Amire huszonnyolc éves koromig vártam,
és nem hagytam, hogy elmenjen mellettem a
lehetőség, pedig nagyon-nagyot kellett
lépni.


Szerencsésnek érzem magam, hogy mertem
hagyatkozni a megérzéseimre, az
ösztöneimre.

Óvni kell, hogy mindig rendben legyen.


A szerelem, ha kölcsönös, akkor
az egy sokkal jobb és boldogabb életet
eredményezhet hosszú távon, mint
egy működő de érzelmekben nem
túl gazdag kapcsolat. Akkor hívhatjuk
igazi szerelemnek, és akkor teljes a dolog,
hogyha mindent adni akarsz – ami csak tőled telik,
érzelemben, szeretetben, odaadásban -,
és ezt te is mind megkapod.


Az önzetlen szerelem
kizárólag akkor működhet, ha
olyan ember felé irányul, aki ugyanolyan
önzetlenül csak minket akar, minket szeret,
és minden jót – ami tőle telik -,
nekünk akar adni. Ha úgy gondoljuk, hogy
meg van az igazi – érzelmi,
szexuális és gazdasági
téren, a szórakozás, a munka
terén -, úgy néz ki, hogy
ennél tökéletesebb nem jöhet,
akkor ezt a kapcsolatot nagyon óvni kell, hogy
mindig rendben legyen.

Tessék-lássék…


Ha olyan kapcsolatba kerültem
egyszer-kétszer az életemben – de
abból nem is lett soha semmi komoly -, amit nem
éreztem kereknek, csak
tessék-lássék kapcsolat volt,
akkor abból én ki is léptem nagyon
hamar. Nem engedtem belefolyni magam, mert nem
éreztem jónak a dolgot. Ez nehéz
döntés egy nő számára,
önmagával szemben beismerni, hogy
tovább kell lépni. Ha egyoldalú a
szerelem, akkor hajlamos az ember arra, hogy csak ad,
abban bízva, hogy hátha egyszer visszakap
valamit. Ha kölcsönös, akkor amennyit
adunk, annyit vissza is kapunk.

Két ember, akik egyébként
tökéletesen összeillenek…


Nagyon nagy probléma sokszor, hogy két
ember – akik egyébként
tökéletesen összeillenek -, két
annyira más jellegű munkát
végez, hogy a hétköznapjaik
többsége nem telhet együtt. Ez bizony
vezethet egy idő után a teljes
eltávolodáshoz. Az
élmények, ha együtt élik meg
– a rosszat is, a jót is -, egyre
erősebbé teszik a kapcsolatot. N


ekem nem tudná senki bebizonyítani, hogy
én nem veszek észre valamit a
férjemen, hogyha másképp
működik, hiszen tetőtől talpig
ismerem. Tizenkilenc éve, minden egyes
rezdülését, hangulat
változásait,
ébredését, alvását,
napközbeni tevékenységét. Ha
nem veszek valamit észre, akkor nem figyelek
rá, akkor csak magammal vagyok
elfoglalva.”

Zoltán Erika


 

www.sztarportre.hu