Porlepte történetek: „dohányoztak” a gyerekek is

Porlepte történetek: „dohányoztak” a gyerekek is
© Illusztráció: Pixabay
Nyíradony – Nagyné Szilágyi Éva szívesen emlékszik vissza dolgos gyermekkorára, a dohánytörésre.

Az óvónő úgy véli fontos korán megszerettetni a gyermekekkel a munkát.

– Gyerekkoromban a dohánytermesztés sok családot segített a boldogulásban. Kora tavasszal a magokat elvetettük a melegágyba, öntöztük, s „molinóval” (egy vászonszerű, jól szellőző anyaggal) letakartuk esténként – idézte emlékeit az óvónő. – Aztán eljött az ültetési idő, a palánták kikerültek a határba. Kapálással, húzatással igyekeztünk gondozni őket. Akkoriban még kiszámítható volt az időjárás, tudtuk, hogy pünkösd környékén esni fog az eső, így ekkorra ütemeztük az „újítást” (a hibás palánták pótlását). A legfinomabb, még keserű kézzel is, a zsíros kenyér volt Mikor a dohány érni kezdett, megindult a dohánytörés.

– Mihelyst virradt, indulni kellett a határba, hogy hűvösben dolgozhassunk. Nyakig beöltöztünk, mert minél jobb volt a dohány, annál zsírosabb is. A dohányzsír majdnem fekete és nagyon keserű ízű. Vastagon befedte a kezünket, tenyerünket, nehezen lehetett lemosni. Munka közben a legfinomabb, még keserű kézzel is, a zsíros kenyér volt paradicsommal vagy szőlővel. Hazaérve kis pihenés után következett a levelek felfűzése. A dohánytű pontosan olyan volt, mint a varrótű, csak óriás méretű. A befűzendő cérna a póré-zsineg volt. Mikor felfűztük a leveleket, a pórékat kikötöttük a hodályban lévő szerviákra (rudakra), hogy száradjon. Aki hamarabb befejezte, ment segíteni a másiknak.

Sokat beszélgettek

Az utcában többen voltunk gyerekek, akik „dohányoztak”. Az volt a szokás, hogy aki hamarabb befejezte a fűzést, ment segíteni a másiknak, hogy mihamarabb összeálljon a játszócsapat. Végül jött a csomózás. Kiválogattuk a világos és barna leveleket, és „katicákba” (kis csomókba) kötöttük össze. A katicákat bebáláztuk, az utcára vittük, ahol a felvásárló teherautóval összeszedte. A csomózásra többen is összegyűltek, asszonyok, férfiak, s miközben szorgoskodtak, jókat beszélgettek az élet dolgairól. Ki mit főzött, kinek milyen jó kis receptje van, ki mit látott, ki a beteg, ki halt meg, ki kinek udvarolt. Megtanultam gyermekkoromban, hogy a céljaimért dolgozni kell, hogy összefogással minden jobban megy. Megtanultam szeretni a munkát.

Lejegyezte: Tulipán Csilla