Porlepte történet: Nagymama karácsonya

Porlepte történet: Nagymama karácsonya
© Illusztráció: Pixabay
Nyíracsád – Sosem panaszkodtak a gyerekek, hogy nem kaptak drága ajándékot, mert tudták, hogy nem telik.

Nagyon szerettem a nagymamámat. Gyakran gondolok rá, különösen decemberben, amikor az Úrjézus születésének ünnepét várjuk, amit ő is igaz hittel élt meg minden évben. Ilyenkor rögvest előtolakodnak gyermekkorom emlékei. Nagymama apró termete, takaros kredence, sarkosra vetett, nyújtófával simított tornyos ágya.

És eszembe jut az a történet, amit kislányként annyiszor hallottam tőle karácsony tájékán. Minden évben elmesélte, s én tátott szájjal hallgattam azt, amiről sokszor azt hittem igazi mese. Ma már tudom, hogy tényleg igazi volt, mert a valóság szőtte nagymama meséjét.

Nyolc gyermeket neveltek tisztes szegénységben. Díszes fára sosem tellett nekik, de azért nagymama mindig vigyázott arra, hogy a gyerekeknek legyen karácsonyfája.

A lányok összegyűjtötték a grófnétól ajándékba kapott kockacukrokat, karácsony tájékán fényes papírba csomagolták, a papír végét meg bevagdosták. Ez volt a szaloncukor. Nagyapám a határból vastag kórószárat hozott, négyet-ötöt, azt összekötözték, homokkal teli fazékba állították.

Aztán a fiúk kimentek az erdőbe, ahonnan lehullott fenyőágakat hoztak, s szép sorjában beleszurkálták a kórószárba. A lányok felaggatták a selyempapírba bújtatott kockacukrot, szalagokat kötöttek az ágakra, meg frissen sült mézes kalácsot. Ajándékról is gondoskodott nagymama. Egy-egy almát tett a fa alá minden gyereknek, meg néhány szem diót, mogyorót. A kemencében kalács sült, a lerben sütőtök illatozott.

Nagymama úgy mesélte, hogy szenteste körülállták a fát, karácsonyi énekeket énekeltek, megvacsoráztak, aztán indultak az éjféli misére. Sosem panaszkodtak a gyerekek, hogy nem kaptak drága ajándékot, mert tudták, hogy nem telik. Az volt a legszebb ajándék, hogy szegényesen ugyan, de annál nagyobb szeretetben együtt ünnepelhették a Kisjézus születését. Nagymama mindig így fejezte be meséjét: – Jól jegyezd meg lányom! Az igazi gazdagság nem az ajándékokban, hanem a szívünkben lakik.

Nagymama már rég nincs közöttünk, de meséje minden évben eszembe jut. S minden évben felteszem magamnak a kérdést: – Vajon tényleg szegényebb volt az a karácsony?

– Nagymamája emlékei nyomán lejegyezte: Kedves Zilahi Enikő –